– Mk 5:1-20
A démonok, bukott angyalok, akik Luciferrel szövetkezve Isten ellenségeivé lettek, akikre az ítélet visszavonhatatlan végrehajtása vár. A Biblia úgy beszél róluk, mint akik nemcsak a természet erőit, hanem az embereket is igyekeznek hatalmukba keríteni.
– Mk 4:35-41
A Márk által bemutatott példázatokat Jézus csodáinak sorozata követi, amiben mindenek felett való hatalmát ismerjük fel. Ez a szakasz bizonyítja, hogy Jézus, aki tökéletes emberként élt és járt ezen a földön, istenfiúságából adódóan teljhatalmú Ura volt a természet erőinek is.
– Mk 4:30-34; Kulcsige: Mk 4:32
Jézus Isten országának növekedését egy kicsiny mustármaghoz hasonlította. Az egy milliméteres nagyságú mag akár kétméteresnél nagyobb fává is nőhetett. Isten országa Jézus földre jövetelével kicsiben indult.
– Mk 4:26-29; Kulcsige: Mk 4:27b
A növekedés áldása Isten ajándéka, de a magvetésre elengedhetetlenül szükség van. Ha nem vetjük el a magot a földbe, nem számíthatunk a növekedés csodájára. Isten igéje élő mag, melynek szólása feltétlenül fontos feladat minden keresztyén számára.
– Mk 4:21-25; Kulcsige: Mk 4:22
A világosság az élet elengedhetetlen feltétele. Rettenetes lenne, ha egyszer nem kelne fel a nap, mivel a földön azonnal lehetetlenné válna az élet. A szellemi világban az egyetlen fényforrás Jézus Krisztus (Jn 8:12).
– Mk 4:1-20; Kulcsige: Mk 4:14
Az ige hordozza az életet, a jövőt és az áldást. Mégis, ha nem talál megfelelő élettalajra bennünk, kárba vész. Jézus példázata felfedi előttünk a Gonosz stratégiáját, mellyel az ige bőséges gyümölcstermését igyekszik meghiúsítani életünkben.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.