2017. március 31., péntek
– Jak 4:1-10
Az önzés bűnös természetünk egyik legalapvetőbb tulajdonsága. Az önző ember mindent magának kíván, magára gondol, tetteinek és gondolatainak központjában a maga előnye, haszna, kényelme és akarata áll.
Mindennapi áhítatok
2017. március 30., csütörtök
– Péld 15:1-33
„Az értelmes szív tudásra törekszik.” – olvassuk a 14. versben. Ma a társadalomban sokat beszélnek a tudásról, és nagyra becsülik azt, mert a „tudás hatalom”, és a felvilágosultabbak „tudásalapú társadalmat” akarnak építeni.
2017. március 29., szerda
– Ézs 1:1-17
Az első fejezet teljes egészében igazságtalanságról és igazságszolgáltatásról szól. Isten igazságtalannak találja, hogy népe, akivel annyi jót tett, elhajolt tőle.
2017. március 28., kedd
– Róma 8:1-17
A Római levél 8. fejezetében a test lelkünk bűnre és gonoszságra törekvő hajlamát jelenti. Ezt nevezzük még óembernek, bűnös természetnek is. Az új ember lelkünknek Isten felé törekvő hajlama.
2017. március 27., hétfő
– Tit 2:11-15
Az ember szívesen elválasztja azt, amit Isten egybekötött (Mk 10:9). Így van ez a jócselekedetekkel is. Vannak, akik olyan Istenben hisznek, aki számukra csak egy végső lény, mindenek ősoka, kezdete és fenntartója.
2017. március 26., vasárnap
– Róma 14:13-23
A hívő ember életében az új élet jelenléte és ereje leginkább a törekvéseink szintjén látható. Cselekedeteinkben tévedhetünk, vétkezhetünk (1Jn 2:1-2), de törekvéseinkben és vágyunkban, hogy Istennek tetsző életet éljünk, tökéletesek lehetünk.
Keresés az elmélkedések közt
Igehely: Mk 2:23–28 Kulcsige: Mk 2:27–28 „Majd hozzátette Jézus: A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; tehát az Emberfia ura a szombatnak is.”
A szombat (nyugalomnap) az emberért lett. Amikor Isten kezdetben a teremtett világot az embernek ajándékozta, legnagyobb, legfőbb ajándéka az volt, hogy a hetedik napot megszentelte. Ezzel meghívta az embert hatnapi munka után önmagához, együtt ünnepelni: Istennel közösségben lenni, vele együtt szemlélni a teremtés, majd a megváltás csodáit (5Móz 5:12–15). Üdvözítőnk magához hív bennünket is, hogy tőle tanuljunk, és nála leljünk igazi nyugalmat. Őnélküle üres minden vallásosság, hiábavaló minden ünneplés és haszontalan minden törekvés.