– Róma 5:1-11
Vannak reménységek, amelyekről menetközben kiderül, hogy nem működő dolgokhoz fűződnek. Ezek csalódást és szégyent váltanak ki bennünk. De üdvösségünk reménysége nem ilyen. Ez nem szégyenít meg, mert sziklaszilárd a biztosíték: Isten szeretete, amely kitöltetett a szívünkbe a Szentlélek által.
– 1Kor 1:26-31
Elgondolkodtató ez az igeszakasz. Manapság sok gyülekezetben előtérben vannak a gazdagok, okosok, a világ szerint hatalmas emberek. Pedig Isten stratégiája egészen más volt. Isten a világ erőtlenjeit, lenézettjeit, a senkiket választotta ki magának. Célja az volt, hogy semmivé tegye a valakiket.
– Lk 9:23-27
Az Úr Jézus világosan megfogalmazta azt, hogy mit jelent őt követni. Ha bárki utána akar menni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és úgy kövesse őt. Őutána nem lehet zsebre dugott kézzel sétálgatni, kullogni, téblábolni. Az ő követése megkívánja egész lényünk odaszánását.
– ApCsel 5:27-42
Mindannyiunkat csodálattal töltenek el ezek az igeversek. Az Úr Jézus barátai, akik immár beteltek Lélekkel, annak ellenére, hogy szorongattatásban volt részük, mégis hűségesek, bátrak, sőt boldogok voltak. Kihallgatták, megfenyegették, megverték őket.
– 1Pt 4:12-19
A szégyen sajátos kínos érzés, amit valamely illetlenség elkövetése alkalmával érzünk. Ilyenkor elpirulunk, fejünket lehajtjuk, vagy motoszkálunk kezünkkel. Illik szégyenkezni, amikor helytelen dolgot mondtunk, tettünk. Nagy baj van annál, aki már nem tud szégyenkezni!
– Róm 1:8-17
Ha olyan szakembereket kérdezünk, akik az emberiség jövőjével kapcsolatos kutatásokat végeznek, többnyire rossz hírekről számolnak be.
Igehely: ApCsel 18:24–28; Kulcsige: ApCsel 18:24 „Eközben Efezusba érkezett egy Apollós nevű alexandriai származású zsidó férfi, aki ékesen szóló és az Írásokban jártas ember volt.”
November elseje a mindenszentek napja. Egy emléknap, amikor az előrement üdvözült lelkekre gondolunk. Hatalmas hála lehet a szívünkben, hogy ma is még van lehetőség a megtérésre, az üdvözülésre.