Igehely: 1Thessz 2:8-12; Kulcsige: 1Thessz 2:10 „Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek.”
Nagy szíve van Pál apostolnak. Belefér a tegnap esti Ige szerint a Filippi Gyülekezet, de benne van a Thesszalonikában élő közösség is. Kapcsolataink, amelyek akár több gyülekezethez is kötnek bennünket, sok példaképpel gazdagítanak.
Igehely: Jel 5:11-14; Kulcsige: Jel 5:14 „A négy élőlény így szólt: Ámen! És a vének leborultak, és imádták őt.”
A Pátmosz szigeten megélt látomásban végtelen sereg áll az Úr előtt, nagy örömmel kiáltják, hogy méltó a Bárány! Mily ünnepi, véget nem érő pillanatok ezek. 100 millió és 1 millió kórustag, akik szíve tiszta, akik szeretik az Urat, és imádják ŐT.
Igehely: Mt 6:24-33; Kulcsige: Mt 6:33 „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.”
A Hegyi Beszéd egyik legemlékezetesebb üzenete áll ma előttünk. Életünk folyamán formálódik a személyiségünk, megtanulunk „jól” gondolkozni, élni, de önmagunkban képtelenek vagyunk rá, hogy felelősen, és mégis nyugalommal éljünk.
Igehely: Jel 7:9-12; Kulcsige: Jel 7:11 „Az angyalok mind ott álltak a trón, a vének és a négy élőlény körül, arcra borultak a trón előtt, és imádták Istent.”
Isten csodálatosan alkotta meg az embert és egy különleges elvárást is helyezett bele: az Isten dicsőítését és imádatát. Sajnos elég sokszor megfeledkezünk erről az elvárásról, pedig erre lettünk teremtve. Kimagaslik-e életedben az Isten imádata valamilyen formában?
Igehely: Gal 6:1-5; Kulcsige: Gal 6:1 „Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél!”
Ha az országunk kormányára gondolunk, akkor elég gyakran szomorkodnunk kell, amikor azt látjuk, hogy tiszteletben levő személyek és csoportok olyan döntéseket hoznak, amiből az derül ki, hogy először saját maguk, de másodszor is csak saját maguk számítanak, és senki más.
Igehely: Mt 18:15-20; Kulcsige: Mt 18:15 „Ha pedig vétkezik ellened a testvéred, menj el hozzá, fedd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted a testvéredet.”
Néhány évvel ezelőtt egy közjegyzői irodába kellett mennem, hogy a Tábor telekkönyvezését intézzem. Ez már a második időpontos találkozás volt, mert az első sikertelen lett. Sajnos ez az újabb kísérletezés sem hozott megoldást.
Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:25 „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.”
A lelki életünkben tudjuk és elismerjük, mint Pál is, hogy a törvény jó. Belenézünk, és látjuk, hogy milyen jónak kellene nekünk is lennünk. De meglátjuk, hogy milyen rosszak vagyunk. Mármint, hogy bennünk lakik a bűn, ami teszi a rosszat, amit én magam nem is akarok tenni, hiszen gyűlölöm, de mégis teszem, bár nem akarom. A bűn törvénye ez. Nem csupán Pál „találtaték” (10.v.) úgy, hanem ő maga „megtalálta” azt a törvényt, hogy csak a rosszra van lehetősége (21.v.) – a bűn megvan benne – (Károli), szó szerint: mellé fekszik, kéznél van.