Kulcsige: 1Pt 1:18-19 „Tudva, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.”
A vér életet jelent. Nemcsak műtétek esetén mentheti meg a beteg életét a vérátömlesztés, sokkal inkább igaz volt ez az Egyiptomból való kivonuláskor! A bárány vére az elsőszülöttek életét mentette meg.
Kulcsige: Ef 1:7 „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelmének gazdagsága szerint.”
Az elmúlt évek híradásaiban gyakran hallottunk a devizahiteleseket megsegítő programokról. Lehet, kisebb-nagyobb mértékben sokan érezték saját bőrükön, mit jelent adósnak lenni. Lelkiismeretes embernek kellemetlen, nyomasztó érzés.
Kulcsige: Kol 3:5 „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás.”
Egy olyan küzdelemre kapunk felszólítást melyhez egyszer készség kell és csak aztán képesség.
Kulcsige: Zsolt 16:4 „Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak. Nem mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot, még nevüket sem veszem ajkamra.”
Amíg nyomúságban vagy, addig nem találtad meg Isten által kijelölt helyedet. Akik Jézust követik, azoknak ígéretük van arra, hogy terhes igájukat leveszi és nyugalmukat biztosítja. Ez nem csak sírig tartó kényelmet jelent.
Kulcsige: Hós 11:2 „Minél jobban hívtam őket, annál jobban távolodtak tőlem: a Baaloknak áldoztak, és a bálványoknak tömjéneztek.”
Meghívók sokaságával vagyunk „körültapétázva”. Hány meghívásnak kellene eleget tenni, van akit nem lehet visszautasítani… Hova fér bele ebbe a zsúfolt programba Isten akarata?
Kulcsige: Bír 10:14 „Menjetek, és kiáltsatok segítségért azokhoz az istenekhez, akiket választottatok, szabadítsanak meg benneteket azok a szükség idején!”
Aki meg tudja magát alázni annak Isten kész segíteni!
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.