Igehely: Jn 1:19-28; Kulcsige: Jn 1:23 „Erre ő így felelt: „Én kiáltó hang vagyok a pusztában: egyengessétek az Úr útját”, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta.”
Keresztelő János a pusztában hirdeti a megtérést, a bűnök bocsánatát. Az ézsaiási próféciát magára vonatkoztatva végzi a szolgálatot, a maga egyszerűségében (Ézs 40:3). Elősegítette a Messiás szolgálatát, az egyház kibontakozását.
Igehely: 1Kir 19:1-8; Kulcsige: 1Kir 19:4a „Ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaért egy rekettyebokorhoz, és leült alá.”
Illés prófétának kiemelkedő szolgálata volt, amikor a Kármel hegyen a nép szívét Istenhez fordította, majd megölette a Baál hamis prófétáit. A nagy győzelem nem sokáig lelkesítette Illést. Egy fáradságos nap és a látszólagos eredmény mély csüggedésbe sodorta a prófétát.
Igehely: 1Sám 26:1-12; Kulcsige: 1Sám 26:3 „Saul a Hakílá-halmon, a sivatagtól keletre, az út mellett ütött tábort. Dávid is a pusztában tartózkodott. Amikor megtudta, hogy Saul utánajött a pusztába.”
Konfliktusokkal tele világban élünk. Sajnos, divatos jelenség a harag, irigység, gyűlölet, terror, bosszú, és sorolhatnánk tovább. Saul többször megpróbálta Dávidot elpusztítani, gyűlölte őt sikerességéért, féltette a trónt, amit az Úr már Dávidnak ígért.
Igehely: 2Móz 3:1-12; Kulcsige: 2Móz 3:1 „Mózes pedig apósának, Jetrónak, Midján papjának a juhait legeltette. Egyszer a juhokat a pusztán túlra terelte, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez.”
Elkezdődik Mózes életének harmadik szakasza. Negyven év hercegként telt el, aztán negyven év pásztorként, majd ismét negyven év, vezető emberként. Az Isten választott népét vezeti ki a szolgaság házából, Egyiptomból.
Igehely: Hós 2:13-19 (2:10-16); Kulcsige: Hós 2:16 „Azért most én csábítom őt: elvezetem a pusztába, és szívhez szólóan beszélek vele.”
Az Ószövetségben sokszor látjuk az isteni szeretet és a bűnös emberi akarat harcát. Igénkben Izráel hűtlenségét láthatjuk, ami egy hűtlen feleség képében jelenik meg. Ott van azonban a hűséges Isten, Aki ragaszkodik a szövetséghez, a frigykötéshez.
Igehely: 1Thessz 4:13-18; Kulcsige: 1Thessz 4:17 „Azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.”
A hívők nem bánkódnak vég nélkül azokért, akik az Úrban haltak meg, mert tudják, hogy a halál csupán egy köztes állapot. Olyan, mintha csak elaludt volna az, akit szeretünk. Lesz egy ébredés, amikor az Úr Jézus megérkezik. Ez lesz a feltámadás. És lesz viszontlátás, lesz találkozás.
Igehely: Ef 1:5–12; Kulcsige: Ef 1:7 „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából.”
A hét elején az a kérdés jött elénk, hogy mit akar Isten? Megmenteni a kárhozattól, üdvösséget adni az embernek. Akik hit által elfogadják Jézus Krisztus kegyelmét, azokat Isten fiaivá fogadja. Minden ember Isten teremtménye, de nem minden ember Isten gyermeke. Vannak, akik úgy gondolják, mivel Isten előre elhatározta, ki az, aki üdvözül, és ki az, aki elkárhozik, ezért az ember bármit tehet, a sorsa már el van döntve. Isten azonban azt is elhatározta, hogy az embernek döntenie kell, el kell fogadnia Jézus Krisztust, mint Megváltóját, és engednie kell, hogy vezesse, irányítsa életét.