Igehely: 2Krón 16:13-17:6; Kulcsige: 2Krón 17:4 „Hanem atyja Istenét kereste, és az ő parancsolatai szerint élt, nem pedig Izráel cselekedetei szerint.”
Az új király jó példát látott apjától, és mivel istenfélelem volt szívében, a lehető legjobb döntést hozta meg azzal, hogy nem a környező népek bálványisteneit, hanem atyja Istenét, Jahvét kereste.
Igehely: 2Krón 15:9-19 Kulcsige: 2Krón 15:16 „Ászá király még anyját, Maakát is eltávolította anyakirálynői méltóságából, mert egy undorító bálványt csináltatott Aséra tiszteletére. Ászá azonban összetörette ezt az undorító bálványt, darabokra zúzatta, majd elégettette a Kidrón-pataknál.”
Az Úr Ászával volt (9.v.). Vajon ezt mások is észlelték, vagy csak szubjektív megállapítás, esetleg önbecsapás? A történetben úgy olvastuk, hogy sok izraeli polgár azért települt át Júdába, mert kézzelfogható nyomai voltak ott Isten jelenlétének.
Igehely: 2Krón 15:1-8; Kulcsige: 2Krón 15:7 „Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma!”
Ma ezt olvastuk: „Ha keresitek őt megtaláljátok…” Isten válasza Ászá keresésére Azarjáhú próféta volt. Neki kellett Isten Lelke által bátorítania a királyt és hűséges embereit. Az üzenet tartalmából az csendül ki, hogy az évek teltével a király belefárad Istent kereső és szolgáló magatartásába.
Igehely: 2Krón 13:23-14:14; Kulcsige: 2Krón 14:4 „Eltávolította Júda összes városából az áldozóhalmokat és a tömjénező oltárokat, és uralkodása alatt béke volt az országban.”
Ászá királyra (is) érvényes volt a megkülönböztető megállapítás: azt tette, amit jónak és helyesnek tartott Istene, az Úr (1. v.). Nézzük meg, miben nyilvánult ez meg. Ászá az Urat kereste, és ugyanezt elvárta népétől is. A 3.
Igehely: Jel 1:1-3. 9-11; Kulcsige: Jel 1:9 „Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért.”
János apostol száműzetésben volt a Pátmosz szigetén a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. A szeretet apostola tanúskodott az ő Megváltójáról, Akiről sok mindent tudott, és megtapasztalt. Nem feledkezett meg testvéreiről a nehézségek ellenére sem, hanem gondolt rájuk, és bátorította őket.
Igehely: Gal 1:10-24; Kulcsige: Gal 1:17 „Nem is mentem fel Jeruzsálembe azokhoz, akik előttem lettek apostolokká, hanem azonnal elmentem Arábiába, azután ismét visszatértem Damaszkuszba.”
Pál apostolt, a damaszkuszi úton Jézus Krisztus megállította, ami fordulatot, megtérést hozott az életébe. Az útja tovább Damaszkuszba és Arábiába vezetett, ahol három évet töltött, majd Jeruzsálembe ment, ahol találkozott az apostolokkal.
Igehely: Ef 1:5–12; Kulcsige: Ef 1:7 „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából.”
A hét elején az a kérdés jött elénk, hogy mit akar Isten? Megmenteni a kárhozattól, üdvösséget adni az embernek. Akik hit által elfogadják Jézus Krisztus kegyelmét, azokat Isten fiaivá fogadja. Minden ember Isten teremtménye, de nem minden ember Isten gyermeke. Vannak, akik úgy gondolják, mivel Isten előre elhatározta, ki az, aki üdvözül, és ki az, aki elkárhozik, ezért az ember bármit tehet, a sorsa már el van döntve. Isten azonban azt is elhatározta, hogy az embernek döntenie kell, el kell fogadnia Jézus Krisztust, mint Megváltóját, és engednie kell, hogy vezesse, irányítsa életét.