Mindennapi áhítatok

2017. szeptember 17., vasárnap

Igehely: Gal 2:6-10 „Azok pedig, akik tekintélyeseknek számítanak – hogy a múltban mik voltak, azzal nem törődöm; Isten nem nézi az ember személyét –, azok a tekintélyes személyek engem semmire sem köteleztek. 5Móz 10,17 Ellenkezőleg: elismerték, hogy rám van bízva a körülmetéletlenség evangéliuma, mint ahogyan Péterre a körülmetélésé. Mert aki munkálkodott Péter által a körülmetéltek közötti apostolságban, az munkálkodott énáltalam is a népek között. És amikor Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintenek, felismerték a nekem adott kegyelmet, megállapodásul kezet adtak nekem és Barnabásnak, hogy mi a népekhez menjünk, ők pedig a körülmetéltekhez. Csak azt kérték, hogy emlékezzünk meg a szegényekről; ez az, amit én igyekeztem is megtenni.”

A régi időkben, amikor a kézfogás még nem vált egyszerű jelképes cselekedetté, azért nyújtottak egymásnak kezet az emberek, hogy mutassák: nincs náluk semmiféle fegyver, baráti, békés érzelmekkel közelednek.

2017. szeptember 16., szombat

Igehely: 2Krón 35:1-19; Kulcsige: 2Krón 35:6 „Vágjátok le a páskabárányt, miután megszenteltétek magatokat, és készítsétek el testvéreiteknek, teljesítve az Úrnak Mózes által adott rendelkezését!”

Isten igéje és a megtisztulás után elérkezett az ünneplés ideje. A páska ünnep előírásait is bizonnyal a megtalált törvénykönyvben fedezték fel. Amit generációkon keresztül elmulasztottak, azt próbálták most bepótolni.

2017. szeptember 15., péntek

Igehely: 2Krón 34:8-33; Kulcsige: 2Krón 34:19 „Amikor a király meghallotta a törvény igéit, megszaggatta a ruháját.”

Jártál-e már úgy, hogy mulasztást követtél el, aminek nem is voltál tudatában? Mit éreztél, amikor rádöbbentél, hogy folyamatosan hibáztál? Az emberek nem szeretik beismerni, hogy téves életvitelt folytattak. De amikor Isten igéje rávilágít arra, akkor megrázó élményként felébreszti az embert.

2017. szeptember 14., csütörtök

Igehely: 2Krón 33:21-34,7; Kulcsige: 2Krón 34:3a „Uralkodása nyolcadik évében, már ifjúkorában elkezdte keresni ősatyjának, Dávidnak az Istenét.”

A tizenéves kort a dac és lázadás korának tartják. Milyen jó, ha valaki a romboló szokások ellen dacol! Milyen jó lenne, ha a fiatalokban lobogó dacos hajlamokat jó irányba tudnánk terelni! Jósiás tizenöt éves volt, amikor kezdte keresni Istent.

2017. szeptember 13., szerda

Igehely: 2Krón 31:1-21; Kulcsige: 2Krón 31:4 „A Jeruzsálemben lakó népnek pedig meghagyta, hogy adják meg a papok és a léviták részét, és ragaszkodjanak az Úr törvényéhez.”

Hát az Úr nem gondoskodott az ő szolgáiról? Hát Ezékiásnak kellett gondja legyen erre is? Isten gondoskodott róluk, csakhogy ő ezt éppen a királyon és a népen keresztül akarta végezni. Miben állt ez a gondoskodás? Először is tervezésben. Ezékiás beosztotta őket a különböző szolgálatokra. (2.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Mt 2:1–12; Kulcsige: Mt 2:1 „Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe.”

Régi képeslapokon, amiket rokonoktól, barátoktól kaptunk, gyönyörűen megfestett képen ott van a jászolban az újszülött Jézus, balról a pásztorok, jobbról a háromkirályok! Több probléma is van ezzel az ábrázolással: Az ige sehol sem írja, hogy hárman lennének, csupán annyit jelent ki a Szentírás, hogy ,,bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe” (Mt 2:1). A többes szám csak arra mutat, hogy legalább ketten voltak, de lehettek akár húszan is. Ráadásul nem királyok, hanem bölcsek, valószínűleg a mai csillagászokhoz hasonló tudós emberek voltak.