2017. május 18., csütörtök
– Jak 5:13-15 Kulcsige: Jak 5:13
„Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben.” – mondta ismert írónk, Móricz Zsigmond. „A Lélek gyümölcse az öröm” (Gal 5:22) – írja Pál apostol.
– Jak 5:13-15 Kulcsige: Jak 5:13
„Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben.” – mondta ismert írónk, Móricz Zsigmond. „A Lélek gyümölcse az öröm” (Gal 5:22) – írja Pál apostol.
– Zsolt 89 Kulcsige: Zsolt 89:2
Az ezráhi Étán dicsőítésében emlékezteti Istent az általa véghezvitt nagy tettekre. Megemlékezik az Egyiptomból történő kijövetel csodáira, a Nátán próféta által adott kijelentésre Dávid trónja és Dávid utódai felől. Idézi a próféciát a Felkent felől: Jézus Krisztus a Dávid gyökere és ága.
– Jer 9:9-15 Kulcsige: Jer 9:9
A mi Istenünk nem bálvány, hogy ide vagy oda helyezhetnénk. Ő adta igéjét, törvényeket írt a szívünk hústáblájára, hogy azok szerint járjunk. Vagyis, ő helyez minket akarata szerinti állapotba. Ez az állapot semmiképpen sem a kevélység, büszkeség állapota, inkább a szelídség és alázat állapota.
– Zsolt 47 Kulcsige: Zsolt 47: 7, 8.
Énekelni az Úrnak – ez a keresztyén ember tiszteletének kifejezése Isten felé. Ebben a zsoltárban minket, nemzeteket, szólít fel Isten a dicséretre. Ha jó énekhangod van, testvér, énekelj Istennek!
– 2Móz 15:1-18 Kulcsige: 2Móz 15:1
Az Úr megváltott népe nem tehetett egyebet, mint hálát adni a szabadulásért. A legelső lépéstől, attól kezdve, hogy elindultak a Veres-tenger egyiptomi oldaláról, egészen, amíg megérkeztek a Sínai-félsziget felőli oldalra, Isten szabadításának sorozatát tapasztalták meg.
– János 6:27-35 Kulcsige: János 6:33
A mindennapi táplálékért nem felejtünk el megdolgozni, mert az üres gyomor korog az éhségtől. Csak gyermekkorban várjuk el, hogy előteremtődjék számunkra az eledel.
Igehely: Jn 3:19–21; Kulcsige: Jn 3:21 „Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”
Nappal, amikor ragyog a fény körülöttünk, eszünkbe sem jut, hogy világítsunk, de ha beesteledik, lámpát gyújtunk, mert a sötétség nem a mi világunk. Az emberek nem önmagáért szeretik a sötétséget, hanem azért, amit eltakar (például ruhán egy folt). Vannak olyan állatok, melyek kimondottan a sötétséget szeretik, és menekülnek a világosság elől. Szemük visszafejlődik, többnyire teljesen vakok. Így van ez a sötétségben élő emberrel is, akinek szellemi látása nincs, eltompult, érzéketlen.