Igehely: Jn 10:6-15; Kulcsige: Jn 10:10 „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.”
Érdemes lenne egyszer valóságosan belegondolni, hogy tudunk-e mi egyáltalán valamit is feltétel nélkül odaadni a másikért? János evangéliuma itt Jézus Krisztust, mint jó pásztort mutatja be.
Igehely: 2Sám 12:1-14; Kulcsige: 2Sám 12:13 „Akkor ezt mondta Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! Nátán így felelt Dávidnak: Az Úr is elengedte vétkedet, nem halsz meg.”
Kemény szavak, amiket Nátán mond Dávidnak. De megvan a jó gyümölcse, mert Dávid mélységesen megbánja tettét! És az ember, aki megbánja Isten előtt életének bukásait: akár nyilvános bukás volt az, akár titkolt, az bocsánatot nyer.
Igehely: 5Móz 20:10-18; Kulcsige: 5Móz 20:16 „De az itt lakó nemzetek városaiban, amelyeket örökségül ad neked Istened, az Úr, ne hagyj életben egy lelket sem!”
Sok Bibliát olvasó ember számára sem világos, sőt elfogadhatatlan az a rengeteg vérontás, amiről az Ószövetségben olvashatunk. Hogyan engedhette, sőt parancsolhatta Isten mindezeket?
Igehely: 2Móz 14:9-25; Kulcsige: 2Móz 14:14 „Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!”
A fáraó üldözőbe vette Izrael népét, és miután az Úr utat nyitott nekik a tengeren keresztül, a fáraó bement utánuk seregével a tengerbe, és ott pusztultak el. Miért?
Igehely: 2Móz 20:13; Kulcsige: 2Móz 20:13 „Ne ölj!”
A Biblia mindenfajta élet és minden élő tiszteletére tanít. Nagyon általános a megfogalmazása: ne ölj, anélkül, hogy hozzátenné, kit vagy mit nem szabad megölni. A hatodik parancsolat kétségkívül az emberölést tiltja. Miért? Mert az élet Isten ajándéka.
Igehely: Lk 22:41-46; Kulcsige: Lk 22:42 „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.”
A szenvedéstörténet mélységeibe avat be minket Lukács evangélista, amikor a Jézus Krisztus haláltusáját tárja elénk. Ezt a történetet nem lehet akárhogyan olvasni! Annyira drámai és annyira megható, hogy szabad folyást engedhetünk könnyeinknek, hiszen értük vállalta a Megváltó a gyötrelmeket.
Igehely: 1Tim 1:8–11 Kulcsige: 1Tim 1:8 „Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki a törvénynek megfelelően él azzal.”
Saját erőnkből nem tudunk, és (sok esetben) nem is akarunk a törvényhez igazodni, annak eleget tenni. Akárhogy is próbáltuk, nem tudjuk elérni Isten mércéjét. Igénk felsorolja a különböző, súlyosabb bűnöket. De hát akkor el van veszve minden? Vagy azt mondjuk, hogy mi ilyen bűnöket nem is követtünk el? Akkor mentesek vagyunk minden vád alól? „Mert aki valamennyi törvényt megtartja, de akár csak egy ellen is vét, az valamennyi ellen vétkezett” (Jak 2:10). Akkor minden reménytelen?