Igehely: 2Krón 16:13-17:6; Kulcsige: 2Krón 17:4 „Hanem atyja Istenét kereste, és az ő parancsolatai szerint élt, nem pedig Izráel cselekedetei szerint.”
Az új király jó példát látott apjától, és mivel istenfélelem volt szívében, a lehető legjobb döntést hozta meg azzal, hogy nem a környező népek bálványisteneit, hanem atyja Istenét, Jahvét kereste.
Igehely: 2Krón 15:9-19 Kulcsige: 2Krón 15:16 „Ászá király még anyját, Maakát is eltávolította anyakirálynői méltóságából, mert egy undorító bálványt csináltatott Aséra tiszteletére. Ászá azonban összetörette ezt az undorító bálványt, darabokra zúzatta, majd elégettette a Kidrón-pataknál.”
Az Úr Ászával volt (9.v.). Vajon ezt mások is észlelték, vagy csak szubjektív megállapítás, esetleg önbecsapás? A történetben úgy olvastuk, hogy sok izraeli polgár azért települt át Júdába, mert kézzelfogható nyomai voltak ott Isten jelenlétének.
Igehely: 2Krón 15:1-8; Kulcsige: 2Krón 15:7 „Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma!”
Ma ezt olvastuk: „Ha keresitek őt megtaláljátok…” Isten válasza Ászá keresésére Azarjáhú próféta volt. Neki kellett Isten Lelke által bátorítania a királyt és hűséges embereit. Az üzenet tartalmából az csendül ki, hogy az évek teltével a király belefárad Istent kereső és szolgáló magatartásába.
Igehely: 2Krón 13:23-14:14; Kulcsige: 2Krón 14:4 „Eltávolította Júda összes városából az áldozóhalmokat és a tömjénező oltárokat, és uralkodása alatt béke volt az országban.”
Ászá királyra (is) érvényes volt a megkülönböztető megállapítás: azt tette, amit jónak és helyesnek tartott Istene, az Úr (1. v.). Nézzük meg, miben nyilvánult ez meg. Ászá az Urat kereste, és ugyanezt elvárta népétől is. A 3.
Igehely: Jel 1:1-3. 9-11; Kulcsige: Jel 1:9 „Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért.”
János apostol száműzetésben volt a Pátmosz szigetén a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. A szeretet apostola tanúskodott az ő Megváltójáról, Akiről sok mindent tudott, és megtapasztalt. Nem feledkezett meg testvéreiről a nehézségek ellenére sem, hanem gondolt rájuk, és bátorította őket.
Igehely: Gal 1:10-24; Kulcsige: Gal 1:17 „Nem is mentem fel Jeruzsálembe azokhoz, akik előttem lettek apostolokká, hanem azonnal elmentem Arábiába, azután ismét visszatértem Damaszkuszba.”
Pál apostolt, a damaszkuszi úton Jézus Krisztus megállította, ami fordulatot, megtérést hozott az életébe. Az útja tovább Damaszkuszba és Arábiába vezetett, ahol három évet töltött, majd Jeruzsálembe ment, ahol találkozott az apostolokkal.
Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”
„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?