2017. június 4., vasárnap
– ApCsel 2:1-13
Pünkösd napja eljött! Az ószövetségi pünkösd a hálaadás ünnepe volt.
– ApCsel 2:1-13
Pünkösd napja eljött! Az ószövetségi pünkösd a hálaadás ünnepe volt.
– Róm 9:1-29
Az egyén vagy egy nép kiválasztása Isten szuverén joga, szeretetének a megnyilvánulása. Pünkösdig ez a kiváltság csak a földi Izráelé, attól errefelé a pogányoké is.
– Péld 20:1-11
Az etika érzületet és jellemet jelent. A gyermekek jelleméről jót és rosszat is mondhatunk. Jézus mondja: „Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.”(Mk 10:15).
– Ruth 4:13-22
Áldott az a közösség, ahová Isten gyermekáldást ad! Imádkozzunk, és tegyünk is ezért! Amelyik családba gyermek érkezik, ott természetszerűen majdnem minden megváltozik. A figyelem központjába az újszülött kerül. Szemet gyönyörködtető, szívet melengető a picinyke élet.
– Péld 13:1-25
Ninive romjainál egy könyvtárra találtak, amelyben valamikor a birodalom törvényeit tartalmazó agyagtáblákat tárolták.
– 5Móz 6:1-25
A mindennapi tevékenységünk alig változik egyik napról a másikra. Rendszerint ugyanakkor ébredünk, és tesszük a megszokottakat: tisztálkodás, étkezés, csomagolás, indulás, utazás… Hasonló tevékenységek minden nap.
Igehely: Mt 6:24–30; Kulcsige: Mt 6:24)
Mire figyelsz? Jézus arra biztat, hogy nézzük meg az égi madarakat. Ehhez kicsit fel kell emelnünk a tekintetünket, és így vehetjük észre a szárnyukat táró, magasan röpdöső galambokat, cikázó fecskéket vagy köröző ölyveket. Felfelé tekintünk-e? Arra is biztat, hogy figyeljük meg a mezei liliomokat. Ez megállást, elcsendesedést és szemlélődést igényel. Van-e manapság időnk és vágyunk ennyire lelassítani, hogy a növények növekedését, szirmaik kinyílását, színeik pompáját észrevegyük?