Igehely: Zsid 2:1-4; Kulcsige: Zsid 2:3a „Akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az Úr hirdetett először?”
Az Úr Jézus Krisztus nemcsak azért jött, hogy az Atyát bemutassa az embereknek. Amikor elkezdte a nyílt szolgálatát, ezt mondta a hallgatóknak: „Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1:15).
Igehely: Jn 1:9-18; Kulcsige: Jn 1:18 „Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt. * 2Móz 33,20 ; Mt 11,27 ; 1Tim 6,16”
Egy alkalommal Filep ezt mondta az Úr Jézusnak: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát!” (Jn 14:8). Az emberben általában feltevődik a kérdés: Milyen is az Isten? Ha egyszer láthatnám! Ott van a vágy sokakban, lehet, csak kíváncsiságból, hogy valahogy, valamiképpen meglássák Istent.
Igehely: Zsolt 2; Kulcsige: Zsolt 2:7 „Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá tettelek ma téged! ApCsel 13,33 ; Zsid 1,5 ; 5,5 ; Zsolt 89,28 ”
Ki Jézus? Hogy létezik az, hogy csak általa lehet az Atyához jönni? Olyan kérdések ezek, amelyeket sokan feltesznek, amikor az evangéliumról hallanak. Vannak, akik szerint Krisztus csak egy tanító volt, vagy csak jó vallási vezető.
Igehely: 1Tim 2:1-7; Kulcsige: 1Tim 2:5 „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.”
Az Istennel való kapcsolat az, amely az embert igazán boldoggá teheti. Azonban ez a kapcsolat megromlott az első emberpár bűnesete nyomán. A bűn színrelépése által egy hatalmas szakadék alakult ki Isten és ember között.
Igehely: 2Pt 3:14-18; Kulcsige: 2Pt 3:18 „Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!”
Az elmúlt héten több szempontból próbáltuk vizsgálni a kegyelmet. Az első három nap azt néztük meg, hogy Isten részéről mit jelent a kegyelem, most az utólsó napokban pedig azt vizsgáltuk, hogyan vált elérhetővé számunkra a kegyelem.
Igehely: 2Kor 12:1-10; Kulcsige: „De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.”
Nemrég egy internetes igehirdetésben a következő kijelentést hallottam: „ha az egyik napról a másikra éltek valamennyien, akkor meg vagytok áldva minden dolgotokban”. Sokszor azt várnánk a kegyelemtől, hogy az életünk minden területén áldásokat kapjunk. De vajon ez az irányzat teljesen biblikus?
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.