Igehely: Lk 6:1-5; Kulcsige: Lk 6:3 „Jézus így válaszolt nekik: Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor megéhezett ő is meg azok is, akik vele voltak?”
Napjainkban is tapasztalható nézetkülönbség arról, hogy hogyan kell viszonyulnunk az ószövetségi törvényhez. Mai igénkben arról olvastunk, hogy tovább folyt a vita Jézus és ellenfelei között Jézusnak a törvényhez való viszonyáról: ezúttal a szombat megtartása felől.
Igehely: Lk 5:33-39; Kulcsige: Lk 5:38 „Hanem újbort új tömlőbe kell tölteni.”
A böjt Jézus korában nem volt törvényes előírás, de a személyes kegyesség meghatározó elemeként annyira elterjedt, hogy a heti kétszeri böjtöt mindenki kötelezőnek tartotta magára nézve.
Igehely: Lk 5:27-32; Kulcsige: Lk 5:31 „Jézus így válaszolt nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.”
A tegnap olvasott történet alapgondolatának folytatásaként, az időben is közvetlenül hozzá kapcsolódó mai történet arról tanít, hogy Jézus a bűnbocsánat ajándékozásában nem ismer korlátokat.
Igehely: Lk 5:17-26; Kulcsige: Lk 5:18 „És íme, férfiak ágyon hoztak egy béna embert, és igyekeztek bevinni és letenni eléje.”
Lukács nem jelölte meg a történet színhelyét, csak Márk evangéliumából tudjuk, hogy Jézus ismét Kapernaumban tartózkodott. Jézus itt is először tanított, azután gyógyított „az Úr erejével”.
Igehely: Lk 5:12-16; Kulcsige: Lk 5:12 „de ugyanígy Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!”
Jézus Krisztus és a gyógyulásért könyörgő leprás beteg találkozása nem volt lehetetlen, mert Izráelben elkülönítették ugyan a leprásokat, de a falvakból nem tiltották ki őket, sőt nagyon szigorú feltételekkel még a zsinagógai istentiszteleten is részt vehettek.
Igehely: Lk 5:1-11; Kulcsige: Lk 5:10 „De ugyanígy Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!?
Lukács a párhuzamos evangéliumoktól eltérően számol be az első tanítványok elhívásáról. Jézus elhívó szavához itt egy messiási jel csatlakozik: Péter minden emberi számítást megcáfoló gazdag halászata.
Igehely: Mk 2:18–22 Kulcsige: Mk 2:20 „De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor azon a napon böjtölni fognak.”
Ebben a fejezetben a böjt kérdése kerül napirendre. Az Ószövetség csak a nagy engesztelés napján, évente egyszer írta elő a böjtöt, mint a bűnbánat jelét, de a farizeusok kiegészítették azt a hétfőn és csütörtökön való böjtöléssel. Ezért teszik fel a vádaskodó kérdést: „Miért böjtölnek a János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek” (18.v.)? Jézus rámutat, hogy miért nem böjtölnek az övéi (Mk 2:19–22), még szemléltetőket is használ. Először megkérdezi, hogy amíg együtt van a vőlegény a menyasszonyával, illik-e böjtölni?