Igehely: Zsolt 27:13-14; Kulcsige: Zsolt 27:14 „Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!”
A hívők reménysége abból a biztos tudatból és meggyőződésből származik, hogy Isten az, akinek a Bibliában kijelentette magát és olyan, amilyennek abból megismerjük. Az ő ígéretei közül már legtöbb beteljesedett a történelem folyamán, és ami még nem, az egészen biztos, hogy be fog teljesedni.
Igehely: Zsolt 5; Kulcsige: Zsolt 5:4 „Hallgasd meg szavamat reggel, Uram, reggel eléd készülök, és várlak.”
Nem létezik jobb szokás a reggeli imádkozásnál. Látjuk itt Dávidot, aki kora reggel Istenhez fordul segítségért és várja az ő szabadítását. Előbb csak sóhajtozik, majd hangosabban és még hangosabban tárja kéréseit Isten elé. Szavaiból mély belső fájdalom csendül ki.
Igehely: Jn 11:45-57; Kulcsige: Jn 1156 „Keresték Jézust, és a templomban megállva így tanakodtak egymás között: Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre?”
Lázár feltámasztásának az egész vidéken híre ment és megosztotta a népet és annak vezetőit. Sokan azok közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett, hittek benne. Ezek az emberek elhitték, hogy Jézus a Messiás, az Istentől küldött Szabadító.
Igehely: 1Jn 3:1-9; Kulcsige: 1Jn 3:3 „Ezért aki így reménykedik benne, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.”
János apostol a hívők hitét és az örökéletbe vetett bizonyosságát igyekszik erősíteni. A világ ma is mellőzi, sőt kigúnyolja Isten tanítását. Az emberek többsége nem Krisztus követője. A világ azért nem ismeri és szereti a hívőket, mert nem ismerte meg Őt.
Igehely: 1Pt 1:3-9; Kulcsige 1Pt 1:3 „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre.”
Péter, a tanítvány átment olyan élethelyzeten, amikor nem vállalta be, hogy ismeri Jézust. Látva az ő Mestere életének kudarcos végét, oda lett minden reménysége. Azonban Jézus, az ő dicsőséges feltámadása után megüzeni neki, hogy találkozni akar vele.
Igehely: Ézs 36:1-21; Kulcsige: Ézs 36:5 „Azt hiszed, hogy ész és erő nélkül, üres szavakkal is lehet csatát nyerni? Kiben bíztál, hogy föllázadtál ellenem?”
Az ellenségnek mindig az a szándéka, hogy kételyt szítson a hívő emberben és eltántorítsa attól, akiben hisz és amiben reménykedik. Asszíria királya Jeruzsálem ellen vonult. Az ellenség vezérei Istent a bálványistenek közé sorolják, erőtlennek és tehetetlennek nevezik.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.