Igehely: Lk 5:33-39; Kulcsige: Lk 5:38 „Hanem újbort új tömlőbe kell tölteni.”
A böjt Jézus korában nem volt törvényes előírás, de a személyes kegyesség meghatározó elemeként annyira elterjedt, hogy a heti kétszeri böjtöt mindenki kötelezőnek tartotta magára nézve.
Igehely: Lk 5:27-32; Kulcsige: Lk 5:31 „Jézus így válaszolt nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.”
A tegnap olvasott történet alapgondolatának folytatásaként, az időben is közvetlenül hozzá kapcsolódó mai történet arról tanít, hogy Jézus a bűnbocsánat ajándékozásában nem ismer korlátokat.
Igehely: Lk 5:17-26; Kulcsige: Lk 5:18 „És íme, férfiak ágyon hoztak egy béna embert, és igyekeztek bevinni és letenni eléje.”
Lukács nem jelölte meg a történet színhelyét, csak Márk evangéliumából tudjuk, hogy Jézus ismét Kapernaumban tartózkodott. Jézus itt is először tanított, azután gyógyított „az Úr erejével”.
Igehely: Lk 5:12-16; Kulcsige: Lk 5:12 „de ugyanígy Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!”
Jézus Krisztus és a gyógyulásért könyörgő leprás beteg találkozása nem volt lehetetlen, mert Izráelben elkülönítették ugyan a leprásokat, de a falvakból nem tiltották ki őket, sőt nagyon szigorú feltételekkel még a zsinagógai istentiszteleten is részt vehettek.
Igehely: Lk 5:1-11; Kulcsige: Lk 5:10 „De ugyanígy Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!?
Lukács a párhuzamos evangéliumoktól eltérően számol be az első tanítványok elhívásáról. Jézus elhívó szavához itt egy messiási jel csatlakozik: Péter minden emberi számítást megcáfoló gazdag halászata.
Igehely: Lk 4:42-44; Kulcsige: Lk 4:43 „Ő azonban ezt mondta nekik: Más városokban is hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát, mert ezért küldettem.”
Egy új nap kezdetén jó elcsendesedni Isten jelenlétében, közösségben lenni a mennyei Atyával, figyelve arra, mit üzen a Bibliából, és imádságban elmondani kéréseinket, könyörgéseinket és szívünk háláját.
Igehely: Zsolt 24:1–10; Kulcsige: Zsolt 24:8 „Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas Úr, az Úr, aki hatalmas a harcban.”
A mi Urunk a Seregek Ura. Legyőzhetetlen, ezért mindig győzelemre vezeti azokat, akik vele járnak. Az Ószövetségben számos példa van erre. Saul király akkor vét nagyot, amikor a győzelmet önmagának tulajdonítja, oszlopot emel önmagának. Dávid az Úrral felvértezve győzi le Góliátot, és számtalan győztes csatájában láthatjuk, hogy az Úr ment előtte: „Ha majd lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor szállj csatába, mert előtted megy Isten, hogy megverje a filiszteusok táborát!” (1Krón 14:15).