Igehely: Lk 21:5-19; Kulcsige: Lk 21:19 „Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.”
A Nagy Heródes által építtetett templom csodálatos volt. A tanítványokat is lenyűgözte annak látványa. Azonban a Mester látnoki szemeivel, egy egészen más képet lát a templomról. Amit mond a templom jövőjével, és a jövővel kapcsolatosan, fölkelti a tanítványok kíváncsiságát.
Igehely: Lk 19:28-40; Kulcsige: Lk 19:38 „És ezt kiáltották: Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!”
Virágvasárnap a Király ünnepe. Ma Rá emlékezünk, őt ünnepeljük és üdvözöljük. Kövessük hát őt, amint jön Jerikóból és útban van Jeruzsálem felé. Tanítványok és sokan mások jönnek vele együtt. Amint Betfagéhoz és Bethániához közelednek, az Olajfák hegyénél a Mester megállítja a menetet.
Igehely: Lk 14:1-6; Kulcsige: Lk 14:1 „Amikor egyszer szombaton bement Jézus a farizeusok egyik vezetőjének a házába ebédelni, azok figyelték őt.”
A szombatnapi vendégeskedés elég gyakori volt a zsidóknál. Így kerülhetett sor arra is, hogy a farizeusok egyik vezetője meghívja házába ebédre a názáreti Rabbit. Ilyenkor hívatlanok is érkezhettek. Így lehetett jelen egy vízkóros beteg ember is – amely történetet csak Lukács említ.
Igehely: Lk 13:31-35; Kulcsige: Lk 13:32 „Ő ezt mondta nekik: Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ma és holnap ördögöket űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésemet.”
Azért, hogy hallgatói jobban megértsék, amit mondani akar nekik, Jézus többször is használt a természetből vagy állatvilágból vett képeket. Láttuk a héten a terméketlen fügefa példázatát, vagy a mai igénkben a róka kifejezést.
Igehely: Lk 13:22-30; Kulcsige: Lk 13:30 „És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.”
Valaki teológiai kérdésre szeretne Jézustól választ kapni.
Igehely: Lk 13:18-21; Kulcsige: Lk 13:19 „Hasonló a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetett a kertjében, az pedig felnövekedett, és fává lett, úgyhogy az égi madarak fészket raktak ágai között.”
Sokszor témánk a választás. A kérdés az, tudunk-e jól választani? A kis óvodás még nem tudja melyik a jobb és bal lába, ezért fordítva húzhatja fel a cipőjét. Ebből az tűnik ki, hogy még nem tud jól választani.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.