Mindennapi áhítatok

2018. április 19., csütörtök

Igehely: Mt 7:28-29; Kulcsige: Mt 7:29 „Mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik.”

A sokaság álmélkodott Jézus tanításán, mert érzékelte, hogy hatalommal beszélt. Ezért bizonyára nem ilyen szájízzel mentek haza az emberek: ó, olyan ő is, mint a többi; lejárt idők üres szólamai; csak a pénz érdekli... Vajon miben állt ez a hatalom?

2018. április 18., szerda

Igehely: Mk 1:21-28; Kulcsige: Mk 1:27 „Mindnyájan annyira megdöbbentek, hogy ezt kérdezgették egymástól: Milyen új tanítás ez? Hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok engedelmeskednek neki.”

A démonűzés nem volt teljesen szokatlan abban az időben, Izraelben. A farizeusok és írástudók közül többen gyakorolták is ezt. Szertartásuk három lépésből állt. Először az ördögűzőnek fel kellett vennie a kapcsolatot a démonnal. A démon a megszállott hangszálaival kommunikált.

2018. április 17., kedd

Igehely: Mt 9:1-8; Kulcsige: Mt 9:6 „De azért, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – ekkor ezt mondta a bénának: Kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!”

Vannak, akik élvezettel vétkeznek (legalábbis azt mutatják). Mindenféle intést megvetnek, és csak azért is tovább mennek a bűn útján. Szinte teljesen hiábavaló a nekik hirdetett örömhír. Vagy mégsem?

2018. április 16., hétfő

Igehely: Jn 10:7-21; Kulcsige: Jn 10:18 „Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.”

Magával ragadó Jézus kijelentése: „... én azért jöttem, hogy életük legyen...”. Amit pedig ezután olvasunk, minden porcikánkat átjárja: „A jó pásztor életét adja a juhokért.” Valójában háromszor hangzik el Jézus ajkáról ez a kijelentés.

2018. április 14., szombat

Igehely: Zsolt 68; Kulcsige: Zsolt 68:4 „De az igazak örülnek, vigadnak, Isten színe előtt vígan örvendeznek.”

Isten megváltott népének előjoga és kiváltsága az örvendezés, méghozzá az Úrban való (4). Vajon mit gondolhatnak a körülöttünk élők, amikor látnak és hallanak minket Jézusról és Jézusnak énekelni? Vajon értik és érzik, hogy ez nem ámítás és önmagunk szórakoztatása?

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.