Igehely: Lk 12:41–48; Kulcsige: Lk 12:48b „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”
Mostanában több olyan cikk is napvilágot látott, melyek arról szólnak, hogy focisták, élsportolók hoznak létre alapítványokat, árvaházakat, jó ügyeket támogatnak sok pénzzel. Az átlagemberben akarva-akaratlanul felmerül a gondolat: ez csak természetes, hiszen megdöbbentően sok pénzt keresnek.
Igehely: Zsid 9:24–10:10; Kulcsige: Zsid 10:10 „Az ő akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra.”
Érdemes belegondolni az ószövetség tisztulási folyamatába, az áldozatok rendszerébe. Ha valaki vétkezett, vinnie kellett egy tiszta, ártatlan, tökéletes állatot, bűnvallással rá kellett helyeznie a saját bűnét, és ezután feláldozta.
Igehely: Jób 23:1–17; Kulcsige: Jób 23:13 „Mert ő ugyanaz marad. Ki változtathatná meg? Véghezviszi, amit lelke kíván.”
A Biblián keresztül megláthatjuk, hogy még a hithősök élete sem volt tökéletes.
Igehely: Zsolt 40:5–14; Igehely: Zsolt 40:6 „Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni.”
A csodák Istent tükrözik, mert nála a lehetetlen is lehetséges, ő a Mindenható. Az alapige azt írja: „Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát.” A mai emberek nagy része már elfelejtette, milyen is az igazi boldogság: élő hittel az Istenbe kapaszkodni minden körülményben.
Igehely: Jel 12:7–12; Kulcsige: Jel 12:7 „Ezután háború támadt a mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt.”
Igénk szerint a szellemi harc nemcsak a Sátán és mi köztünk van, hanem a mennyei angyalok és a Sátán és angyalai között is. Ebbe a harcba csak helyenként kapunk bepillantást az ige által, és nem ismerjük a harc teljes lefolyását.
Igehely: Ef 6:10–20; Kulcsige: Ef 6:13 „Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.”
Háborúban vagyunk. Sokfelé a földön fegyverek ropognak és vér folyik, mert egyesek önző érdeke ezt kívánja. De igénkben nem az efféle harcról van szó. Szellemi harc dúl körülöttünk, szellemi összecsapás van elménkben, szívünkben is. A mi ellenségünk a Sátán (1P 5:8), nem emberek.
Igehely: Ef 1:5–12; Kulcsige: Ef 1:7 „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából.”
A hét elején az a kérdés jött elénk, hogy mit akar Isten? Megmenteni a kárhozattól, üdvösséget adni az embernek. Akik hit által elfogadják Jézus Krisztus kegyelmét, azokat Isten fiaivá fogadja. Minden ember Isten teremtménye, de nem minden ember Isten gyermeke. Vannak, akik úgy gondolják, mivel Isten előre elhatározta, ki az, aki üdvözül, és ki az, aki elkárhozik, ezért az ember bármit tehet, a sorsa már el van döntve. Isten azonban azt is elhatározta, hogy az embernek döntenie kell, el kell fogadnia Jézus Krisztust, mint Megváltóját, és engednie kell, hogy vezesse, irányítsa életét.