Igehely: Zsolt 110:1-7; Kulcsige: Zsolt 110:2 „Hatalmad pálcáját kinyújtja az Úr a Sionról: Uralkodj ellenségeid között!”
Azon gondolkodom, hogy miért ünnep nekünk Jézus mennybemenetele? Miért kellene nekünk örülnünk, hogy Jézus elment a földről? Vajon milyen lenne, ha mondjuk ma is Jeruzsálemben lakna, és keresztyének milliói keresnék fel őt évről –évre. Itt abba is hagyom ezt az értelmetlen eszmefuttatást.
Igehely: 1Jn 5:1-5; Kulcsige: 1Jn 5:2 „Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha szeretjük Istent, és megtartjuk az ő parancsolatait.”
Minden dolog ebben a világban valahogy lemérhető és leellenőrizhető. Pontosan ez a helyzet a szeretetünkkel is. Ebben a levelében az apostol kijelenti, hogy nem csaphatjuk be magunkat ezen a területen sem. Isten iránti szeretetünk valódisága lemérhető a testvérek iránti szeretetben.
Igehely: Kol 1:3-8; Kulcsige: Kol 1:8 „Ő hozott nekünk hírt a Lélektől kapott szeretetetekről.”
Látjuk, hogy heti sorozatunk fő gondolata a szeretet. Ezzel foglalkoztunk eddig, és ezt folytatjuk tovább. Láttuk az anyai szeretet buzgóságát, majd a testvérek iránti önfeláldozó szeretet is kiemelt példaként volt bemutatva János apostol által.
Igehely: 1Jn 3:16-18; Kulcsige: 1Jn 3:16 „Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért.”
Valamikor az emberek menekültek a tartozástól. Bár ma sokan tartoznak nagy pénzösszegekkel, mégis kerülik, hogy valamivel még tartozzanak. Az a tartozás, amiről itt szó van, az emberi kapcsolatok egyik alappillére. Szeretet nélkül egyetlen emberi kapcsolat se működik.
Igehely: Mt 20:20-28; Kulcsige: Mt 20:20 „Akkor odament hozzá Zebedeus fiainak anyja a fiaival együtt, leborult előtte, és kérni akart tőle valamit.”
Bibliai szempontból nézve az anyaság nem egy foglalkozás, hanem hivatás. Amikor egy leány szabad akaratból meghozott döntése alapján férjhez megy és feleség lesz, elvállalja mind a feleség, mind pedig az abból adódó anyai hivatást.
Igehely: ApCsel 20:17-24; Kulcsige: ApCsel 20:24 „Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket.”
Pál már a damaszkuszi úton tudomásul vette, hogy azért jelent meg neki Jézus, hogy szolgájává tegye, és tanúbizonyságot tegyen arról, amit látott, és amit Isten még ki fog neki jelenteni (ApCsel 26:16).
Igehely: Zsid 4:11–13; Kulcsige: Zsid 4:12 „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.”
A levél szerzője féltve óvja olvasóit a hitetlenségtől. Példaként hozza Isten népének pusztai vándorlását, akik megkeményítették a szívüket, nem vették komolyan az Isten szavát, ezért nem mehettek be a nyugalom helyére. Isten szeretete olyan hatalmas! Ő nem mondott le a bűnös emberről, prófétákat küldött, akik Isten igazságát hirdették, majd elküldte Fiát, akiben testté lett az élő Ige. Jézus az élet forrása, az emberek világossága, aki kereszthalála által és feltámadásával utat készített a bűnös lélek számára, hogy bemehessen az Isten nyugodalmába.