Mindennapi áhítatok

2018. március 30., péntek

Igehely: Lk 22:66-23:25; Kulcsige: Lk 22:20-21 „Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki. De íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt van az asztalon.”

Miután a Júdás által vezetett sereg nagycsütörtök éjszaka a Gecsemáné kertben elfogta, Jézust a főpap házába vitték. Az őrizők kigúnyolták és megverték. Ügyében ítéletet nem hozhattak, mert éjszaka volt.

2018. március 29., csütörtök

Igehely: Lk 22:1-23; Kulcsige: Lk 22:19 „És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”

Már nagyon közel volt a zsidók húsvétja. Ilyenkor nagy sokaság jött Jeruzsálembe, néha az ünnep alkalmával százezren is tartózkodtak a városban és környékén. A főpapok és írástudók elhatározták, hogy megölik Jézust.

2018. március 26., hétfő

Igehely: Lk 21:5-19; Kulcsige: Lk 21:19 „Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.”

A Nagy Heródes által építtetett templom csodálatos volt. A tanítványokat is lenyűgözte annak látványa. Azonban a Mester látnoki szemeivel, egy egészen más képet lát a templomról. Amit mond a templom jövőjével, és a jövővel kapcsolatosan, fölkelti a tanítványok kíváncsiságát.

2018. március 25., vasárnap

Igehely: Lk 19:28-40; Kulcsige: Lk 19:38 „És ezt kiáltották: Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!”

Virágvasárnap a Király ünnepe. Ma Rá emlékezünk, őt ünnepeljük és üdvözöljük. Kövessük hát őt, amint jön Jerikóból és útban van Jeruzsálem felé. Tanítványok és sokan mások jönnek vele együtt. Amint Betfagéhoz és Bethániához közelednek, az Olajfák hegyénél a Mester megállítja a menetet.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:25 „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.”

A lelki életünkben tudjuk és elismerjük, mint Pál is, hogy a törvény jó. Belenézünk, és látjuk, hogy milyen jónak kellene nekünk is lennünk. De meglátjuk, hogy milyen rosszak vagyunk. Mármint, hogy bennünk lakik a bűn, ami teszi a rosszat, amit én magam nem is akarok tenni, hiszen gyűlölöm, de mégis teszem, bár nem akarom. A bűn törvénye ez. Nem csupán Pál „találtaték” (10.v.) úgy, hanem ő maga „megtalálta” azt a törvényt, hogy csak a rosszra van lehetősége (21.v.) – a bűn megvan benne – (Károli), szó szerint: mellé fekszik, kéznél van.