Igehely: Mt 18:1–10; Kulcsige: Mt 18:4 „Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.”
A tanítványok többször is azon vitatkoztak egymás között, hogy ki a nagyobb. Jézus a földi nagyság helyett a mennyei értékekre terelte a figyelmüket. De ez őket nem zökkentette ki a versengésükből.
Igehely: Mt 17:24–27; Kulcsige: Mt 17:26 „Miután így felelt: Az idegenektől – Jézus ezt mondta neki: Akkor tehát a fiak szabadok.”
Az adófizetés állampolgári kötelesség. Ezt az Úr Jézus nem húzta át, hanem alávetette magát a korabeli törvény előírásainak. Ám azok, aki tőle és a tanítványoktól ezt számon kérték, nem gondoltak arra, hogy van egy olyan ország, amelyben a fiak szabadok.
Igehely: Mt 17:22–23; Kulcsige: Mt 17:22 „Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus: Az Emberfia emberek kezébe adatik.”
Jézus tanítványai a Messiáskirályt várták, mint minden hívő zsidó. Ezért meglehetősen zavarodottak voltak, mert semmi jelét nem látták annak, hogy Jézus királyságra törekedne.
Igehely: Mt 17:14–21; Kulcsige: Mt 17:18 „Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában.”
Jézus azért jött le a földre, hogy bemutassa Istent az embereknek. Például azt, hogy ő a legfőbb hatalom a világon. Ennek az ismeretére nagy szüksége van az embernek. Isten hatalmasabb a Sátánnál, aki a bukott angyalok vezére. Őt, illetve a bukott angyalokat hívják ördögöknek, démonoknak is.
Igehely: Mt 17:1–13; Kulcsige: Mt 17:2 „És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a világosság.”
A három kiválasztott tanítványnak életre szóló, kiemelkedő élménye volt ez a rövid, de dicsőséges tapasztalat.
Igehely: Mt 16:24–28; Kulcsige: Mt 16:25 „Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt.”
Jézus elmondta, mit jelent őt követni. Azt is, hogy ennek ára van: aki őt követi, annak fel kell vennie a keresztet. Aki a keresztet vitte, tudta, hogy szenvedni fog. Erre figyelmeztet Jézus: a követése szenvedésbe kerül. Van olyan szenvedés, amit a környezetünkben élők okoznak.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.