Igehely: 2Móz 14:9-25; Kulcsige: 2Móz 14:14 „Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!”
A fáraó üldözőbe vette Izrael népét, és miután az Úr utat nyitott nekik a tengeren keresztül, a fáraó bement utánuk seregével a tengerbe, és ott pusztultak el. Miért?
Igehely: 2Móz 20:13; Kulcsige: 2Móz 20:13 „Ne ölj!”
A Biblia mindenfajta élet és minden élő tiszteletére tanít. Nagyon általános a megfogalmazása: ne ölj, anélkül, hogy hozzátenné, kit vagy mit nem szabad megölni. A hatodik parancsolat kétségkívül az emberölést tiltja. Miért? Mert az élet Isten ajándéka.
Igehely: Lk 22:41-46; Kulcsige: Lk 22:42 „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.”
A szenvedéstörténet mélységeibe avat be minket Lukács evangélista, amikor a Jézus Krisztus haláltusáját tárja elénk. Ezt a történetet nem lehet akárhogyan olvasni! Annyira drámai és annyira megható, hogy szabad folyást engedhetünk könnyeinknek, hiszen értük vállalta a Megváltó a gyötrelmeket.
Igehely: 1Tim 5:1-3; Kulcsige: 1Tim 5:1 „Idősebb férfit ne dorgálj meg, hanem intsd mint apádat, a fiatalabbat pedig mint öcsédet.”
A gyülekezetben az intést krisztusi indulattal kell végezni. Közösségeinkben vannak nálunk idősebbek és vannak fiatalabbak is. Úgy tűnik, a fiatalabbakat gyakrabban kell inteni és bátorítani. Néha azt látjuk, hogy az idősebb testvérek is kiigazításra szorulnak.
Igehely: Ef 6:1-4; Kulcsige: Ef 6:1 „Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes.”
A család a társadalom alapegysége, ahol közösség, szeretet és egység köti össze a családtagokat. Azt is szoktuk mondani, hogy a család egy férfi és egy nő életközösségéből, valamint az Istentől kapott gyermekekből áll. A családnak tehát több tagja van. De mi köti össze őket?
Igehely: Lk 2:41-52; Kulcsige: Lk 2:48 „Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én kétségbeesetten kerestünk téged.”
Az Úr Jézus engedelmessége vertikális és horizontális vonatkozásban is megfigyelhető. Az Atyának mindig és mindenben engedelmeskedett, de nem úgy az embereknek! A Krisztus-himnuszban ezt olvassuk: „engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2:8).
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.