Igehely: Jób 36:16-25; Kulcsige: Jób 36:21 „Vigyázz, ne fordulj a gonoszsághoz, ne válaszd azt a nyomorúság helyett!”
Aki úgy ad tanácsot, hogy maga is átment azon az élethelyzeten, amivel kapcsolatban tanácsol, azt hitelesebbnek tartjuk, mint azt, aki kívülállóként beszél. Jób könyve a szenvedéssel kapcsolatban a leghitelesebb tanácsadó.
Igehely: Hab 3; Kulcsige: Hab 3:18 „De én vigadozni fogok az Úr előtt, víg örömre indít szabadító Istenem.”
A hit által élő igaz embernek is szüksége van arra, hogy meglássa Isten tetteit. Van, amikor ez erős hitbeli látásként jelenik meg, és akkor eltölt bennünket az öröm a Szabadító Istenben. A próféta megkapta jutalmát. Teljes bizonyosságot kapott arról, hogy Isten végül megbünteti a gonoszt.
Igehely: Hab 2:2-20; Kulcsige: Hab 2:4 „Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él.”
A XX. századra kialakult egy erőteljes Biblia- és valláskritika. Egy alkalommal egy találkozón a „művelt és okos” előadó meggyőzően „bizonyította”, hogy nincs Isten és az egész keresztyén hit csak önámítás.
Igehely: Zsolt 66.; Kulcsige: Zsolt 66:12 „Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk.”
Az ezeréves magyar történelemben kevés volt a békés időszak. Elnyomás és szabadságharc jellemezte az évszázadokat. Újra és újra megnyilvánult ezekben a szabadság iránti vágy és az elnyomással szembeni belső ellenállás.
Igehely: Hab 1:12-2:1; Kulcsige: Hab 1:17 „Hát örökké kivetheti hálóját, és gyilkolhatja a népeket kíméletlenül?!”
Nem mindig értjük Isten munkáját. Sőt, az sem biztos, hogy mindig egyet tudunk érteni a részletekkel. Természetesen, az ilyen gondolatainkat nem engedjük felszínre se jönni… Igazunk van, ha így teszünk Isten gyermekeiként? Nem gondolom. A kisgyermekekre éppen az a jellemző, hogy beszélnek.
Igehely: Hab 1:1-11; Kulcsige: Hab 1:3 „Miért kell látnom a romlottságot és néznem a nyomorúságot? Erőszak és önkény van szemem előtt. Folyik a per, és viszály támad.”
A Gonosz eredetére Bibliát olvasó emberekként tudjuk a választ: Isten egyik angyala fellázadt, és úgy döntött: „hasonló leszek a Felségeshez!” (Ézs 14:14). Addig ő volt a „fényes hajnalcsillag”, a Vénusz (latinul: Lucifer = fényt hozó), amit a Nap felkeltéig a legfényesebbnek látunk.
Igehely: Róm 13:11–14; Kulcsige: Róm 13:12 „Az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.”
Igeszakaszunk egy felhívással kezdődik. Pál ébresztgeti a testvéreket. Úgy látja, hogy az idő sürget a megtérésre. A földi létet éjszakának nevezi, amit múlni vél. Az előző versekben buzdít a szeretet megélésére, amely egyenlő a törvény betöltésével. Ezt gyakorlati lépésekkel is magyarázza: A bűnös cselekedeteket el kell hagyni, fel kell cserélni a világosság fegyvereivel. Nappal, a világosságban tisztességesen kell élni, azonosulni Krisztussal. A testünk táplálását nem tiltja, hanem óv a bűnös hajlamok, vágyak dédelgetésétől. Legyen számunkra is ez a mai napnak a zsinórmértéke.