Igehely: Mt 21:23–27; Kulcsige: Mt 21:27 „Ezért ezt felelték Jézusnak: Nem tudjuk. Ő pedig így válaszolt nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”
Miért kérdőjelezték meg némelyek Jézus tekintélyét a földön jártakor? Nyilván azért, mert hitetlenek voltak, és az életük haszontalan, kivágni való fügefa volt.
Igehely: Mt 21:18–22; Kulcsige: Mt 21:19 „Meglátott egy fügefát az út mellett, odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá: Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé! És azonnal elszáradt a fügefa.”
Gyümölcstelen fügefához hasonlít annak az embernek az élete, aki nem dicsőíti Istent. Ilyen haszontalan fügefa az olyan gyülekezet is, amely Isten házát nem imádság házának tekinti.
Igehely: Mt 21:12–17; Kulcsige: Mt 21:13 „És ezt mondta nekik: Meg van írva: «Az én házamat imádság házának nevezik», ti pedig rablók barlangjává teszitek.”
Jézus már nagyon fiatalon ragaszkodott a jeruzsálemi templomhoz, és erős vonzalmat érzett az Atya háza iránt. Tizenkét éves korában, amikor lemaradt a szüleitől, és megtalálták a templomban, így válaszolt aggódó szüleinek: „Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” (Lk 2:49).
– Mt 20:29–34; Kulcsige: Mt 20:34 „Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.”
Különös, ahogy Isten minden ember szívéhez utat talál. Az sem lehet akadály, ha nem lát. A két vak „meghallotta, hogy Jézus arra megy el”. Olyat is láttam, hogy evangélizáció végén siket ember jött előre, hogy megnyissa szívét Jézusnak, pedig nem volt jeltolmács.
Igehely: Mt 20:17–28; Kulcsige: Mt 20:27 „És aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok.”
Két testvér-tanítvány szeretne „helyezkedni” Isten országában, anélkül, hogy tudnák, hogy mi is ez az ország. A lobbitevékenységbe anyjukat is bevonják.
Igehely: Mt 20:1–16; Kulcsige: Mt 20:15 „Hát nem tehetek azt a javaimmal, amit akarok? Vagy azért vagy irigy, mert én jó vagyok hozzájuk?”
Tegnapi igénk úgy fejeződött be, hogy „sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első.” Hogyan? Erre is választ ad a mai igénk. A számok és teljesítmény bűvöletében élő ember nem tud mit kezdeni a mai történettel. Pedig de szeretnénk matematikai szöveges faladatként tekinteni erre a példázatra!
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.