Igehely: Jn 1:43-51; Kulcsige: 1:49 „Nátánaél így szólt hozzá: Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel királya!”
Amikor Nátánaél kételkedett Jézus származásának helyét illetőleg, Fülöp ahelyett, hogy elkezdte volna magyarázni az érzéseit, benyomását, tapasztalatát, amit átélt Jézus közelében, csak ennyit mondott: „Jöjj, és lásd meg!” Ezt neked is látnod kell! Személyesen kell meggyőződnöd róla.
Igehely: Jn 1:35-42; Kulcsige: 1:38 „Jézus megfordult, és amikor látta, hogy követik őt, megszólította őket: Mit kerestek? Ők pedig ezt válaszolták: Rabbi – ami azt jelenti: Mester –, hol laksz?”
Hol voltál, mit csináltál a múlt hét pénteken délután 4 óra körül? Azok az időpontok és események, amelyek fontosak számunkra, bevésődnek, amelyek nem fontosak, vagy monoton módon ismétlődnek, nem tulajdonítunk nekik jelentőséget. Elmulasztjuk, vagy megfeledkezünk róla, mert nem volt lényeges.
Igehely: Jn 1:19-34; Kulcsige: 1:31 „Én nem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy ismertté legyen Izráel előtt.”
Kit ismerhetünk meg igazán? Önmagamat? Házastársamat? Gyermekemet? Szomszédomat? Diák, vagy munkatársamat? Az Ige alapján a válasz érdekes lehet: Leginkább Jézus Krisztust.
Igehely: Lk 12:16-21; Kulcsige: 12:19 „És ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál!”
Hogy miként éljük le életünket, azt nagy részben mi választjuk meg, de a következmények a választott életmóddal együtt jönnek, s ezeken már nem változtathatunk. Vetésünket le kell aratnunk. Választhatjuk a kényelmes életet: csak azt, ami tetszik, ami könnyű, ami nekünk jó.
Igehely: Dán 4:25-34; Kulcsige: 4:34 „Most azért én, Nebukadneccar, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei Királyt, mert minden tette helyes, eljárása igazságos, és meg tudja alázni azokat, akik kevélyen élnek.”
Valamennyien ismerjük azt a kellemetlen érzést, ami a kevély emberek közelségében érezhető. A kevély ember azt gondolja magáról, hogy ő felsőbbrendű, mint más emberek. Azt is gondolja, hogy őt minden megilleti, az utolsó szó is az övé kell, hogy legyen.
Igehely: 1Kir 20:1-22; Kulcsige: 20:3 „És ezt üzente neki: Így szól Benhadad: Ezüstöd és aranyad az enyém, legszebb feleségeid és fiaid is enyémek!”
Milyen arcátlan üzenet ez: „Ezüstöd és aranyad az enyém, legszebb feleségeid és fiaid is enyémek!” Ha a király megadta volna magát, ez meg is valósult volna. De Isten szavára ellenállt, harcolt és győzött.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.