Igehely: Jn 5:1-18; Kulcsige: 5:17 „Jézus így szólt hozzájuk: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.”
Sokan állítják, hogy a Biblia egy régi könyv és nincs benne semmilyen jó tanács az életünkre nézve. Legtöbb esetben azoktól jön ez az állítás, akik sem a Bibliát, sem Istent nem ismerik. Történetünkben is egy ilyen emberről olvastunk.
Igehely: Jn 4:39-45; Kulcsige: 4:39 „Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: Megmondott nekem mindent, amit tettem.”
Megtérésünk után az életünk egészen más irányt vesz. A cél, a prioritás megváltozik mindazok életében, akik befogadták az Úr Jézust. Az asszony életében is megváltozott a fontossági sorrend. A fizikai szükséglet betöltése már nem volt annyira fontos, mint az, hogy Jézusról bizonyságot tegyen.
Igehely: Jn 4:27-38; Kulcsige: 4:38 „Én elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok: mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.”
A samáriai asszony zárkózott volt és emberkerülő. A múltjára való tekintettel ez érthető is. Ez a múlt azután sem változott meg, hogy Jézussal találkozott. A múltja megmaradt, annyi különbséggel, hogy Jézusnak hatalma van az elrontott múltját megbocsátani és a tenger mélyére dobni.
Igehely: Jn 4:16-26; Kulcsige: 4:26 „Jézus ezt mondta neki: Én vagyok az, aki veled beszélek.”
Vannak mondatok, kijelentések, amelyeknek csak akkor van értelme és súlya, hogyha azt komolyan gondoljuk, és az is komolyan veszi, aki azt hallgatja. Vannak beszélgetések, amelyek nem jöhetnének létre, ha a két beszélgetőtárs nem lenne egymással szemben teljes mértékben őszinte és leplezetlen.
Igehely: Jn 4:10-15; Kulcsige: 4:14 „De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.”
A négyszemközti beszélgetés során Jézus nem él vissza nagyságával, még korának az asszony gondolkodásában megmutatkozó zsidó felsőbbrendűségével sem.
Igehely: Jn 4:1-9; Kulcsige: 4:7 „Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: Adj innom!”
Vannak-e véletlenek? Különösen, amikor Jézus szolgálatáról olvasunk, soha nem gondolunk a véletlenre. Ebben a történetben sem véletlen, hogy az Úr Jézus, mint fáradt vándor, letelepededik a kút mellé. Első látásra azt gondolná az ember, hogy csak elfáradt szegény.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.