Igehely: Ézs 65:8-17; Kulcsige: Ézs 65:9 „Adok még Jákóbnak utódokat, Júdának is, akik hegyeimet öröklik. Választottaim veszik birtokukba, szolgáim laknak rajta.”
Isten megkíméli szolgáit ítéletidőben. Egy részüket összetöri, de megtartja őket, mert áldást hordoznak magukban. Új nemzedékük Isten hegyeit, földjét veszi birtokba. Még Ákán kivégzésének völgye is áldott lesz. Megújul.
Igehely: Ézs 49:14-26; Kulcsige: Ézs 49:15/b „De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad!”
Sion gyakran panaszkodott, hogy az Úr elhagyta, nem törődik vele! Az igazság fordított: még a többszöri figyelmeztetés ellenére is ők távolodtak el Tőle. Ugyan megtörténik, hogy egy anya megfeledkezik csecsemőjéről, de Isten nem feledkezik meg népéről és szükségeikről! Mindig együtt érez velük.
Igehely: ApCsel 7:35-45; Kulcsige: ApCsel 7:39 „Neki nem akartak engedelmeskedni atyáink, hanem elutasították maguktól, és visszafordultak szívükben Egyiptom felé.”
Sokszor érthetetlen és megmagyarázhatatlan Isten hűsége és kegyelme választottai iránt!
Igehely: Ézs 55:1-5; Kulcsige: Ézs 55:5 „Te pedig olyan népet hívsz, melyet nem is ismersz, és olyan népek futnak hozzád, amelyek nem ismertek: Istenednek, az Úrnak dicsőségére, Izráel Szentjének dicsőségére, hogy fölékesítsen téged.”
Bármely nép szomjassá és éhessé válhat szellemileg-lelkileg. Kulturális hátterük nem ad erre megoldást. Amikor beismerik, komolyan veszik ilyen természetű szükségüket, akkor meghallják Isten magához hívó szavát.
Igehely: 2Pt 1:12-21; Kulcsige: 2Pt 1:12 „Ezért ezekre mindig emlékeztetni foglak titeket, bár ismeritek mindezt, és a megismert igazsághoz szilárdan ragaszkodtok.”
A lankadatlan szó szinonimái az elszánt, fáradhatatlan, szívós, hajthatatlan, állhatatos, rendületlen, tántoríthatatlan, kitartó, elkötelezett, eltökélt, szilárd, rendíthetetlen, megállíthatatlan, elhivatott, áldozatos. A fáradtság viszont a bűn okozta emberi tulajdonság.
Igehely: Zsid 12:12-29; Kulcsige: Zsid 12:28 „Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak, és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel.”
Nem kell világvégejóslat ahhoz, hogy észleljük, mennyire ingatag az alap, amelyen élünk. Naponta tapasztaljuk, hogy a biztosnak hitt értékeink megrendíttetnek, széthullnak. Nagyobb átrendeződésben van a világunk, és az átrendeződések mindig megrendüléssel, összeomlással járnak.
Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”
„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?