Igehely: Zsid 4:1-16; Kulcsige: Zsid 4:9 „A szombati nyugalom tehát még ezután vár Isten népére.”
Miközben a legszebb istentiszteleten vagyunk, a legjobb imaközösséget tartjuk, gondoljunk arra, hogy az igazi ünnep még hátra van. Egyszer bemegyünk Isten nyugalmába, ahol semmi nem hasonlítható ahhoz, amit most ismerünk vagy cselekszünk.
Igehely: Jn 5:1-18; Kulcsige: Jn 5:16 „Azért üldözték a zsidók Jézust, mert szombaton tette ezt.”
A mai igében Jézus egy nagyon fontos kijelentést tesz: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” Ez a következőt jelenti ma neked: teljesen mindegy, hogy mennyit ülsz az imaházban és az sem számít, ha hónapok óta nem voltál ott. Egyik nem ment fel, a másik nem ítél el.
Igehely: Mt 12:1-14; Kulcsige: Mt 12:12 „Mennyivel többet ér az ember a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton.”
Ha a nyugalom napja ajándék és nem fárasztó kötelesség, akkor megértjük Jézus hozzáállását. Ha a nyugalom napja terhes törvény, fárasztó kötelesség, akkor Jézus valóban megrontotta a törvényt. Ebben a történetben Jézus Krisztus Isten valódi szándékát mutatja be.
Igehely: Jer 17:19-27; Kulcsige: Jer 17:23 „De ők nem hallgattak és nem figyeltek rá, hanem megmakacsolták magukat, nem engedelmeskedtek, és nem fogadták meg az intést.”
Jeremiás korának ítéletes prófétája volt. Megdöbbentő olvasni sorait és átérezni a benne levő szeretetet és igyekezetet. Isten az utolsó pillanatban is megtérésre hívta népét Jeremiás prófétán keresztül. Sem a nép vezetői, sem a közemberek, sem a nép legszegényebbjei nem figyeltek rá.
Igehely: 2Móz 16:22-30; Kulcsige: 2Móz 16:23 „Ő így szólt hozzájuk: Ez az, amiről az Úr beszélt, hogy a nyugalom ideje lesz holnap, az Úr szent szombatja. Süssétek meg, amit sütni akartok, és főzzétek meg, amit főzni akartok, és tegyétek félre magatoknak mindazt, ami fölösleg, hogy megmaradjon másnapra.”
Istent nem kötik a múlt eseményei. Őt nem kötik elvárásaink. Őt csak a saját ígérete köti (4Móz 23:29). Óvakodjunk attól, hogy Istennek egy konkrét korban tett ígéretét a saját szánk íze szerint kiterjesszünk.
Igehely: 2Móz 20:1-11; Kulcsigék: 2Móz 20:8-11 „Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta az Úr a nyugalom napját, és megszentelte azt.”
Jó két hónapig gondolkoztam, imádkoztam, mielőtt a nyugalom napi sorozatot elkezdtem írni. Alig van kényesebb téma napjainkban, mint ez. Igaz, a gyülekezeti éneklés még nagyobb vitákat gerjeszthet, mint a vasárnap megszentelése. Egyszóval, van bennem félelem!
Igehely: Ef 4:1–16; Kulcsige: Ef 4:1 „Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok.”
Vértanú az a személy, aki vallásáért vagy valamilyen más eszméért erőszakos halállal hal meg. A keresztyén vértanúk napján azokra a mártírokra gondolunk, akik életüket adták a Krisztusba vetett hitükért. A Szentírásban elsőként említett István vértanútól kezdve nehéz lenne számba venni a keresztyén vértanúk sorát. A Jelenések könyve is megszámlálhatatlan seregként említi azokat, akik „megölettek Isten beszédéért”.