Igehely: Jer 8:18-23; Kulcsige: Jer 8:20 „Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, és mi nem szabadultunk meg!”
Jeremiás próféta, aki látja Júda nyomorult helyzetét messze földön, elsiratja népét. Szavaiból kiderül, hogy együtt érez népével, akinek a jelen helyzete sem kellemes, de amit Isten a jövőjéről mond, az még sokkal rosszabb.
Igehely: Zsolt 90:3-10; Kulcsige: Zsolt 90:9 „Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás.”
Nagyon sok ember úgy gondolja, hogy ő ura az életének, és anélkül, hogy azt kimondaná, „kisistennek” gondolja magát. Ez az állapot leginkább akkor jellemző, amikor az ember egészségnek örvend, munkabíró, és jó formában van.
Igehely: Mt 24:32-35; Kulcsige: Mt 24:35 „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.”
Jézus, miután visszajöveteléről és annak előjeleiről beszélt tanítványainak, figyelmeztette őket, hogy „okuljanak a fügefa példáján”. A különféle eseményeknek jelzésértékük lesz. Jézus megmondta, hogy az ég és a föld elmúlik, de mindaz, amit ő mondott bizonyosan be fog következni.
Igehely: Ef 4:17- 24; Kulcsige Ef 4:24 „Öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.”
Az efézusi hívők életében örvendetes, látható újulást eredményezett az, hogy Krisztust választották. Ezt a lelki újulást az értelmük megújulása eredményezte. Az értelmük megújulását pedig az eredményezte, hogy „tanulták a Krisztust”.
Igehely: Mt 9:14-17; Kulcsige Mt 9:17/b „Újbort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is tönkremegy; hanem újbort új tömlőbe töltenek, és akkor mindkettő megmarad.”
János tanítványai tudni akarták, hogy Jézus tanítványai miért nem böjtölnek. Az Úr példázattal válaszolt. Ő volt a vőlegény, a tanítványai pedig a násznép. Ameddig Jézus, a vőlegény velük járt, nem volt okuk a böjtölésre, mint a gyász jelére.
Igehely: 2 Kor 4:16-18; Kulcsige 2Kor 4:16
A hívő ember az ellentétek világában él. Szemmel látható fizikai világban él, de lelki szemével a láthatatlanra, az örökkévalóra összpontosít. Hús-vér testben él, de halhatatlan lelke van. Egykor az óembere és a bűn uralma alatt volt, de Krisztusban új életet nyert, és Őbenne új teremtés lett.
Igehely: Ef 6:5–9; Kulcsige: Ef 6:6 „Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből.”
Isten a teremtéskor az uralkodás feladatával bízta meg az embert. Erejét, hatalmát gondoskodásra kellett felhasználnia. A bűnesetkor megjelent az egymáson való uralkodás ténye is. Amíg Isten ellenőrzése alatt marad az uralom, addig a gondoskodáson van a hangsúly; mihelyt kikerül Isten ellenőrzése alól, hamarosan elnyomássá, leigázássá fajul.