Mindennapi áhítatok

2018. október 21., vasárnap

Igehely: Hab 1:1-11; Kulcsige: Hab 1:3 „Miért kell látnom a romlottságot és néznem a nyomorúságot? Erőszak és önkény van szemem előtt. Folyik a per, és viszály támad.”

A Gonosz eredetére Bibliát olvasó emberekként tudjuk a választ: Isten egyik angyala fellázadt, és úgy döntött: „hasonló leszek a Felségeshez!” (Ézs 14:14). Addig ő volt a „fényes hajnalcsillag”, a Vénusz (latinul: Lucifer = fényt hozó), amit a Nap felkeltéig a legfényesebbnek látunk.

2018. október 19., péntek

Igehely: 1Tim 1:3-11; Kulcsige: 1Tim 1:8 „Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki a törvénynek megfelelően él azzal.”

Egy nagyon szép és egyszerű szakasz a törvényről. Pál apostol világosan kifejezi, a lényeg az evangélium, (11) a törvény csak másodlagos (de nem az ellenségünk). Akkoriban a gyülekezetben voltak olyanok, akik a törvényt tanították, nagy odaadással, néha mégis erőtlenül (6-7).

2018. október 18., csütörtök

Igehely: ApCsel 21:37-22,22; Kulcsige: ApCsel 22:3 „Én zsidó ember vagyok, a kilikiai Tarzuszban születtem, de ebben a városban növekedtem fel, Gamáliél lábainál kaptam nevelést az ősi törvény szigora szerint, Isten buzgó híve voltam, ahogyan ma ti mindnyájan.”

Pál apostol a damaszkuszi találkozás előtt (is) profi törvényismerő és betöltő volt. Egyszerűen rajongott a törvényért, a betűért, a szabályokért.

2018. október 17., szerda

Igehely: Mt 5:17-20; Kulcsige: Mt 5:17 „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.”

Krisztus szabaddá tett bennünket, szabaddá tett a törvény leterhelő és megkötöző erejétől, mert áldozata által megmentett. Mindez azonban nem jelentheti számunkra, hogy a törvényt megvetjük és törvénytelenül élünk. A 112.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Jn 2:15–17; Kulcsige: 1Jn 2:15 „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete.”

„De hát Isten is úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte!” – hivatkozhatnál a Biblia legismertebb igeversére. Igaz, csakhogy egyrészt ott a világ – görögül kosmos – szó az emberekre utal, itteni igénkben pedig az Istentől eltávolodott, vele teljesen szembenálló közegre, ami nem az Atyától van. A három ezt leíró kifejezés jól átfogja és bemutatja, hogy a testi és önző kívánságok, kiegészülve a büszke életmóddal mennyire Istentől idegen gondolkodást és viselkedésmódot eredményeznek. Ezekhez a megalapozottan hívő, folyton fejlődő keresztényeknek nem lehet semmi közük (Jak 4:4).