Igehely: Ézs 40:6-11; Kulcsige: Ézs 40:9 „Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel a Sionnak, harsány hangon kiálts, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek!”
1978 február 20-án hangos kiáltás árasztotta el az alexandriai úton levő kaszárnyát, Bukarestben: Szabadulás! Mehetünk haza. Boldogok voltunk és semmiért a földön nem töltöttünk volna ott még egy éjszakát. Ma is hangzik az örömhír, kiáltva is, halkan is.
Igehely: Zsid 8:6-13; Kulcsige: Zsid 8:13 „Amikor új szövetségről szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz.”
Korunkat a gyors változás jellemzi. Az idősebbeknek elég nehéz már lépést tartaniuk ezzel a gyorsasággal.
Igehely: 1Kor 7:29-31; Kulcsige: 1Kor 7:31 „És akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert a világ látható alakja elmúlik.”
Annyi mindent kapunk Istentől ebben az életben, amelyek kisebb vagy nagyobb örömöt nyújtanak. Körülvesz bennünket a csodálatos természet, van szép lakásunk, feleségünk vagy férjünk, gyerekek, akik a Mindenható ajándékai, és még annyi minden.
Igehely: Júd 8-13; Kulcsige: Júd 12b „Olyanok, mint a szél sodorta, víz nélkül való fellegek, mint az ősz végi gyümölcstelen fák, amelyek gyökerestül kiszakítva kétszer halnak meg.”
Szomorú látvány, főleg ősszel a gyümölcstelen fa. Egész évben foglalta a földet hiába. Árnyéka alatta sem növekedhetett semmi. Hiába szívta a vizet és a tápanyagokat a földből. Tavasszal kizöldült, mint a többi fa, és megadatott neki is minden feltétel a gyümölcsterméshez.
Igehely: Jak 1:9-11; Kulcsige: Jak 1:11 „Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága elhull, és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is.”
Egy folyamatosan változó és mulandó világban élünk. Változik az egészségünk. Ma még jól vagyunk, holnap kiderülhet, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenvedünk. Ma még van munkahelyünk, de holnap talán megszűnik. A gazdagsággal is ugyanez a helyzet.
Igehely: Jer 8:18-23; Kulcsige: Jer 8:20 „Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, és mi nem szabadultunk meg!”
Jeremiás próféta, aki látja Júda nyomorult helyzetét messze földön, elsiratja népét. Szavaiból kiderül, hogy együtt érez népével, akinek a jelen helyzete sem kellemes, de amit Isten a jövőjéről mond, az még sokkal rosszabb.
Igehely: Róm 6:1–8; Kulcsige: Róm 6:6 „Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megerőtlenüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek.”
Hála Istennek, hogy kijelentette ezeket a csodás igazságokat Pálon keresztül! Harcolunk, küzdünk az óemberünkkel, öldököljük, levetkőzzük, olykor mégiscsak kibújik vagy akár előtör belőlünk. „Vergődik az óember a kereszten.” – fogalmazta meg egy teológustársunk, amikor rosszat tapasztalt. Ez a lényeg! Isten célja, hogy megerőtlenüljön, érvényét veszítse, végső soron megsemmisüljön a régi életünk. Nekünk is célunk, hogy elszakadjunk a bűnben maradásnak (1.v.) még a gondolatától is; a bűnnek szolgálástól eljussunk a bűntől való megszabadulásig (7b.v.).