Igehely: Jn 17:11-15; Kulcsige: 17:11 „Erre Jézus így szólt Péterhez: Tedd hüvelyébe a kardodat! Vajon nem kell kiinnom azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem?”
Ma sokat és sokféleképpen beszélnek az egységről, ennek ellenére ez egyre nagyobb hiánycikk. Mindenki tudja, hogy az összefogás és egyetértés vezet jó eredményre, mégis kevesen találják meg ennek útját.
Igehely: Jn 17:9-10; Kulcsige: 17:10 „És ami az enyém, az mind a tied, és ami a tied, az az enyém, és én megdicsőíttetem őbennük.”
Egy humoros közmondás jól kifejezi és leleplezi az emberi viselkedést. Így szól: „ami a tied, az az enyém is, ami pedig az enyém, ahhoz semmi közöd.” Jézus ennek az ellenkezőjét mondta főpapi imájában.
Igehely: Jn 17:1-8; Kulcsige: 17:4 „Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem.”
Sok mindenhez hozzáfogunk, és sok minden marad elvégezetlenül. Egyes feladatokat azért hagyunk félbe, mert nem lehet őket egyszeriből befejezni, másokat azért, mert egyszerűen elfelejtjük, vagy szándékosan elfelejtjük, mert nincs hozzá kedvünk.
Igehely: Jn 16:25-33; Kulcsige: 16:33 „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.”
Jézus példázatokban beszélt a tömeghez, de tanítványainak bizalmasan és nyíltan elmondta, hogy ő Istentől, az Atyától jött, és Őhozzá tér vissza.
Igehely: Jn 16:16-24; Kulcsige: 16:22 „Így most ti is szomorúak vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek.”
Az Isten Fia bátorító szavai örömöt adnak az Övéi számára. Olvasd el újra lassan és figyelmesen a 19-24 verseket! A Mester, Jézus „egy kevés időről” beszél tanítványainak és ők nem értették szavai jelentését.
Igehely: Jn 16:1-4a; Kulcsige: 16:4a „Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön ez az óra, emlékezzetek rá: én megmondtam nektek.”
Ez Pál apostol őszinte bizonyságtétele: „Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért.” (Fil 3:8). Őt ismerni igazi gazdagság, kincs, nincs ehhez fogható, páratlan. Őérte és miatta még a szenvedést is vállalta apostoli szolgálatában.
Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”
„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?