Igehely: Jel 20:1-6; Kulcsige: Jel 20:4/c „Ezek életre keltek, és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.”
Kiváltság ráébredni a megtévesztettségünkből fakadó állapotunkra. Sátán és szövetségesei a megtévesztés nagymesterei. Az ébresztés a minden hatalommal rendelkező Úr Jézus Krisztus személye és üzenete által történik, Akit a Szentlélek mutat be nekünk.
Igehely: 2Thessz 2:1-5; Kulcsige: 2Thessz 2:2/a „Ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat.”
A józanság a szellemi emberek egyik erőssége (2Tim 1:7). A józan szó szinonimái: higgadt, mértéktartó, fegyelmezett, realisztikus, összeszedett.
Igehely: ApCsel 13:15-26; Kulcsige: ApCsel 13:23 „Az ő utódai közül tette Isten Izráel üdvözítőjévé Jézust, ígéret szerint.”
Isten sokféleképpen szól az emberiséghez. Azzal, amit, amikor, akivel, ahogyan, amiért tesz, üzen! Figyelmesen szemlélődve, értelmesen gondolkodva, Őt őszintén keresve sok igazság tárul fel előttünk.
Igehely: Ézs 65:8-17; Kulcsige: Ézs 65:9 „Adok még Jákóbnak utódokat, Júdának is, akik hegyeimet öröklik. Választottaim veszik birtokukba, szolgáim laknak rajta.”
Isten megkíméli szolgáit ítéletidőben. Egy részüket összetöri, de megtartja őket, mert áldást hordoznak magukban. Új nemzedékük Isten hegyeit, földjét veszi birtokba. Még Ákán kivégzésének völgye is áldott lesz. Megújul.
Igehely: Ézs 49:14-26; Kulcsige: Ézs 49:15/b „De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad!”
Sion gyakran panaszkodott, hogy az Úr elhagyta, nem törődik vele! Az igazság fordított: még a többszöri figyelmeztetés ellenére is ők távolodtak el Tőle. Ugyan megtörténik, hogy egy anya megfeledkezik csecsemőjéről, de Isten nem feledkezik meg népéről és szükségeikről! Mindig együtt érez velük.
Igehely: ApCsel 7:35-45; Kulcsige: ApCsel 7:39 „Neki nem akartak engedelmeskedni atyáink, hanem elutasították maguktól, és visszafordultak szívükben Egyiptom felé.”
Sokszor érthetetlen és megmagyarázhatatlan Isten hűsége és kegyelme választottai iránt!
Igehely: Jn 3:19–21; Kulcsige: Jn 3:21 „Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”
Nappal, amikor ragyog a fény körülöttünk, eszünkbe sem jut, hogy világítsunk, de ha beesteledik, lámpát gyújtunk, mert a sötétség nem a mi világunk. Az emberek nem önmagáért szeretik a sötétséget, hanem azért, amit eltakar (például ruhán egy folt). Vannak olyan állatok, melyek kimondottan a sötétséget szeretik, és menekülnek a világosság elől. Szemük visszafejlődik, többnyire teljesen vakok. Így van ez a sötétségben élő emberrel is, akinek szellemi látása nincs, eltompult, érzéketlen.