Igehely: Jn 13:1-20; Kulcsige: 13:8 „Péter így szólt hozzá: Az én lábamat nem mosod meg soha. Jézus így válaszolt neki: Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.”
Ha egész nap papucsban vagy szandálban járunk, még az aszfaltozott úton vagy kövezett járdán is nehéz lenne egy egész nap után megőrizni lábunk tisztaságát. Mennyivel nehezebb ez egy vidéki, poros földúton!
Igehely: Jn 12:44-50; Kulcsige: 12:50 „Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én mondok, úgy hirdetem, ahogyan az Atya mondta nekem.”
Az Úr Jézus Krisztus szerint az örök élet feltétele a benne való hit: „aki hisz énbennem” – mondta a sokaságnak. Tehát, az embernek hinnie kell Őbenne, mint aki maga Isten és egy az Atyával: „Higgyetek bennem, hogy én az Atyában vagyok...” (Jn 14:11).
Igehely: Jn 12:27-43; Kulcsige: 12:43 „Mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.”
Nagyon könnyen változik a világ és benne az emberek. Ma lehet valaki nagyon népszerű, de holnapra már el is feledik. Ilyen az emberektől kapott dicsőség: egyszer fent vagyok, máskor lent.
Igehely: Jn 12:20-26; Kulcsige: 12:25 „Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt.”
Jézus Krisztus népszerűségének csúcspontján volt e történet idején. „Íme, a világ őt követi” –vélekedtek a farizeusok Jézusról. Népszerűségét a jeruzsálemi bevonulása körüli felhajtás is jelzi, valamint az, hogy a távolról érkező görögök is érdeklődtek utána, és keresték a kapcsolatot vele.
Igehely: Jn 12:1-11; Kulcsige: 12:3 „Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárdusolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt az olaj illatával.”
Az Úr Jézus nem sok elismerésnek örvendett, miután Lázárt feltámasztotta a halálból. Ellenségei egyre inkább csak szaporodtak. Betániában, Lázárék házában már igen otthonosan érezte magát az Úr. Együtt ül az asztalnál Lázárral, a két nővér pedig szokás szerint végzi azt, amit a szívük diktál.
Igehely: Jn 11:45-57; Kulcsige: 11:48 „Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is.”
A nagytanácsban elhangzott eszmecsere is azt igazolja, amit a népi szájhagyomány mond: Minden jócselekedet megérdemli méltó büntetését.
Igehely: Zsolt 34:1–11 Kulcsige: Zsolt 34:2 „Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.”
Sokszor úgy érezzük, megszégyenítenek bennünket Dávid zsoltárai. Egy másik szövetségben élt, istenismeretre is kevesebb lehetett, mint nekünk, mégis annyira túlcsordul belőle a hálaadás és az Isten dicsérete, hogy az mindenképp példa számunkra. Te mivel szoktál dicsekedni, kimondva vagy kimondatlanul? „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Lk 6:45b). Be kell látnunk, hogy annyi mindennel megtelik a szívünk, ami nem Isten dicsérete, legyen az akár aggódás, félelem vagy a kívánságaink betöltésére való igyekezet.