Igehely: Jn 15:12–17 Kulcsige: Jn 15:13 „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.”
A világ szempontjából a szeretet meghatározása képlékeny. A Biblia viszont állítja, hogy maga Isten a szeretet (1Jn 4:16). Jézusban megmutatta tökéletes szeretetét. A nem tökéletes embernek a tulajdonságai sem lehetnek tökéletesek. A tökéletes Krisztusnak viszont minden tulajdonsága tökéletes.
Igehely: Ef 1:15–23 Kulcsige: Ef 1:19b-20 „Minthogy hatalmának ezzel az erejével munkálkodott Krisztusban, amikor feltámasztotta őt a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben.”
Jézus Krisztus élete, halála és feltámadása azt bizonyítja, hogy Ő felette áll a természet törvényeinek. Ő alkotta ezeket a törvényeket, Ő Isten. Soha senki nem élt, nem halt meg, és nem támadt fel úgy, mint Ő. Ezzel a hatalommal és dicsőséggel Ő soha nem élt vissza.
Igehely: 1Pt 1:3–9 Kulcsige 1Pt 1:7 „Hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, a dicsőségre és a tisztességre.”
Ezt a levelet a reménység leveleként is emlegetik. Azoknak a keresztyéneknek szól, akik ki voltak téve a pogány környezetükkel való harcnak.
Ma is vannak harcaink. Szükségünk van bátorításra és útbaigazításra. Mivel bátorít ma Isten bennünket? Mire hívja fel a figyelmünket?
Igehely: 1Thessz 4:13–18 Kulcsige: 1Thessz 4:14 „Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt.”
A remény egy bizalomteljes pozitív várakozást jelent. A hittel és szeretettel együtt életünk elengedhetetlen része (1Kor 13:13). A még nem látott dolgokról való meggyőződés, amit kitartással várunk (Róm 8:24–25). Egyszerűen megfogalmazva: valami jónak a várása.
Igehely: Róm 4:13–25 Kulcsige: Róm 4:23-25 „De nem egyedül érte van megírva, hogy «beszámította neki igazságul», hanem értünk is, akiknek majd beszámítja, mert hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat, aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.”
Ennek a fejezetnek a címe a hitből való megigazulás, ami a hívő életünk lényege. Ez Istennek arra a cselekedetére vonatkozik, amellyel a bűnbánó és megtérő bűnöst igaznak nyilvánítja. A következő fontos kérdés, hogy minek alapján? Mi teszi az embert igazzá (elfogadhatóvá) az Isten előtt?
Igehely: 1Kor 15:3–11 Kulcsige: 1Kor 15:3b-4 „Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint.”
Az evangélium jó hír, örömhír: Jézus Krisztus engesztelő áldozatáról szóló üzenet. Igeszakaszunkban Pál leírja az evangélium tartalmát:
Igehely: 1Tim 1:8–11 Kulcsige: 1Tim 1:8 „Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki a törvénynek megfelelően él azzal.”
Saját erőnkből nem tudunk, és (sok esetben) nem is akarunk a törvényhez igazodni, annak eleget tenni. Akárhogy is próbáltuk, nem tudjuk elérni Isten mércéjét. Igénk felsorolja a különböző, súlyosabb bűnöket. De hát akkor el van veszve minden? Vagy azt mondjuk, hogy mi ilyen bűnöket nem is követtünk el? Akkor mentesek vagyunk minden vád alól? „Mert aki valamennyi törvényt megtartja, de akár csak egy ellen is vét, az valamennyi ellen vétkezett” (Jak 2:10). Akkor minden reménytelen?