Igehely: Ef 4:30–32; Kulcsige: Ef 4:30 „És ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki az ő pecsétje rajtatok a megváltás napjára.”
A Szentlelket meg lehet szomorítani – ez is bizonyítja, hogy ő személy. Megszomoríthatjuk az életvitelünk által. Pál figyelmeztet a haraggal, veszekedéssel, pletykával, a káros, romboló beszéddel és általában a másokkal szemben tanúsított helytelen magatartással kapcsolatban.
Igehely: Gal 5:22–26; Kulcsige: Gal 5:22–23 „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”
A Lélek gyümölcséről a nem hívő ember is ismer valamit, de csak felületesen. Olyan, mint az idegen földről hozott különleges gyümölcs, ami nem az ő világában terem, de élvezettel lehet itt is fogyasztani. A Lélek gyümölcse nem az Isten nélküli világban terem, hanem a Lélek világában.
Igehely: Jn 16:7–11; Kulcsige: Jn 16:8 „És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet.”
A bűnös, elveszett emberek képezik azt a világot, amelyről beszél Jézus ezekben az igékben. A leleplezésnek vagy megfeddésnek fordított szó általában ezt jelenti: bemutatni, vagy bebizonyítani valamit nyomós érvekkel, meggyőzni valakit a bemutatott okok segítségével valaminek a megtételére.
Igehely: ApCsel 4:5–12; Kulcsige: ApCsel 4:8 „Ekkor Péter, megtelve Szentlélekkel, így szólt hozzájuk: Népünk vezetői, Izráel vénei!”
A jeruzsálemi templom Ékes-kapujában levő sánta meggyógyulása nagy port kavart, mert Péter megragadta az alkalmat, hogy az összefutott népnek beszéljen Jézus Krisztusról, aki által történt a gyógyulás. Azonban a vallási vezetőknek ez zavaró volt, ezért őrizetbe vették a két apostolt.
Igehely: Jn 14:12–17; Kulcsige: Jn 14:17 „Az igazság Lelkét, akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.”
Óriási a különbség a világ és Krisztus követői közt, amikor a Szentlélekkel való kapcsolatról van szó. A világnak fogalma sincs a Lélek jelenlétéről és munkájáról, mi azonban ismerjük őt, befogadtuk és bennünk lakik.
Igehely: Jóel 3:1–5 (2:28–32); Kulcsige: ApCsel 2:4 „Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.”
Jóel próféciája beteljesedett pünkösd napján (ApCsel 2:16–21), viszont a végső beteljesedés még ezután következik, a végidőkben, ahogyan e szakasz apokaliptikus nyelvezete is érzékelteti ezt. Hálásak lehetünk az Úrnak azért, ami pünkösd napján már csodálatosan beteljesedett!
Igehely: 1Thessz 5:23–28; 2Thessz 3:13–18; Kulcsige: 2Thessz 3:16 „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”
Nem túlzás ez az elvárás, hogy mindig, minden körülmények között legyen békességünk? Hiszen emberek vagyunk, gyakran felbosszantanak minket mások, tele vagyunk feladatokkal, határidőkkel, készülünk az ünnepre, tehát természetes, hogy néha elveszítjük a békességünket. Milyen sokszor mentegetjük magunkat így! Pedig mindannyian vágyunk arra, hogy ez ne így legyen! Egy ének is beszél arról, hogy: „Békességre vágyik minden ember.