Igehely: Zsolt 15:1-5; Kulcsige: 15:3 „Nyelvével nem rágalmaz, nem tesz rosszat felebarátjával, és nem hoz gyalázatot rokonára.”
Dávid az istenfélők tulajdonságai közé sorolja, hogy azok nem rágalmaznak beszédükkel. Rágalmazás az, amikor valaki hazugságot, féligazságot mond rosszindulattal, vagy túloz valamilyen dologban felebarátjával kapcsolatosan.
Igehely: Ézs 59:1-8; Kulcsige: 59:3 „Hiszen kezetek vérrel van beszennyezve, ujjaitokhoz bűn tapad, ajkatok hazugságot szól, nyelvetek álnokságot suttog.”
Egy ószövetségi bűnlista áll ellőttünk. A felemlített bűnök között az álnok beszéd is megtalálható. A bűnfelsorolás azonban egy fontos tanítással van bevezetve: Nem tapasztalhatja meg Isten segítségét és a vele való közösséget az, aki bűneihez ragaszkodik – a bűn elválaszt Istentől.
Igehely: Péld 26:24-28; Kulcsige: 26:28 „A hazug nyelvű gyűlöli azt, akit eltiport, és a sima szájú bukást idéz elő.”
A rosszindulatú beszéd ártalmassága az ember ősi, ugyanakkor állandó megtapasztalása. Amikor az ember nem elég erős ahhoz, hogy öklével vagy fegyvereivel ártson, beszédéhez folyamodik. Több, beszéddel kapcsolatos bűn van itt felsorolva. Ezek mind a bűnös természet megnyilvánulásai.
Igehely: Mk 11:27-33; Kulcsige: 11:32 „Vagy talán mondjuk azt: emberektől? De féltek a sokaságtól, mert Jánosról mindenki úgy gondolta, hogy valóban próféta volt.”
Izráel vezetői nagyon közel kerültek a Jézussal kapcsolatos nagy kérdéshez: Kicsoda valójában Ő, és mit cselekszik? Képmutatásuk miatt, amit politikai és vallási érdekeik diktáltak, nem akarták kimondani, amit tudtak Jézusról.
Igehely: Jak 3:1-12; Kulcsige: 3:6 „A nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől.”
Jakab a nyelv bűneiről beszél itt. A nyelv az ember beszédére utal, mint kommunikációs csatornára. Fontos módja az önkifejezésünknek is, mert beszéd által közölhetjük gondolatainkat és érzéseinket.
Igehely: 2Kor 3:17-18; Kulcsige: 3:18 „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.”
Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság a bűntől, a haláltól, a törvényeskedéstől, az önigazságtól, az ítélettől, a vádtól (Jn 8:32,36). Így Istentől semmi sem választ el! Ez különösképpen megtapasztalható az újszövetség korszakában.
Igehely: Préd 3:16–22; Kulcsige: Préd 3:21 „Ki tudja, hogy fölszáll-e az emberek lelke a magasba, és leszáll-e az állatok lelke a föld alá?”
Porból lettünk, porrá leszünk, de a teremtéskor Isten adott valamit, ami csak az emberé: életnek leheletét, így lett az ember élő lélekké (1Móz 2:7). Ez az, ami az állatoknak nincs: lelke. Isten megváltó munkájának köszönhetően ez a lélek örök életre is jogosult, ha elfogadtad Isten kegyelmét!
Nagyon sok különbség van ember és állat között. Bár mindegyik porból lett, vagyis ugyanolyan földi elemekből lettünk teremtve, mégis mindegyikünk különböző genetikai állománnyal rendelkezik. De az embernek adatott a Lélek, az ember gondolkodó, szabad akarattal rendelkező lény.