Igehely: Mk 10:13-16; Kulcsige: 10:16 „Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.”
Minden szülő forró kívánsága, hogy gyermekei élvezhessék Isten oltalmát, áldását és békés nyugalmát. Így volt ez Jézus korában is. Az ószövetségi rendelkezések is ezt biztosították a körülmetélés, a bemutatás és megáldás által.
Igehely: Ef 1:16-23; Kulcsige: 1:20b-21 „És jobbjára ültette a mennyekben, feljebb minden méltóságnál és hatalmasságnál, minden erőnél és uralomnál, sőt minden névnél is, amelyet segítségül hívnak, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is.”
A gyermek és a fiúság fogalma nagyon szorosan összefügg a Bibliában. De nem minden esetben bír azonos értékkel. Fiúnak lenni jogot is jelent, méltósággal bír. Jézus Krisztus megosztja velünk ezt a nagy méltóságot. Ha újjászülettél, és az Úr gyermeke vagy, számíthatsz erre!
Igehely: Jn 6:5-11; Kulcsige: 6:9 „Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyi embernek?”
„Van itt egy gyermek.” Talán segítségre van szükség, vagy valami feladatot akarunk megosztani vele. De hát csak gyermek! Nagymamám jut eszembe, aki több évtizeden át élt özvegyen egy elég nagy portán. Voltak teendők, amiket ő már kora miatt nem tudott elvégezni.
Igehely: 2Móz 2:1-4; Kulcsige: 2:2 „Az asszony teherbe esett, és fiút szült. Amikor látta, hogy milyen szép, három hónapig rejtegette.”
Minden időben volt olyan helyzet, amikor valamit vagy valakit rejtegetni kellett. Gondolunk itt olyan háborús helyzetekre, amikor a családfőknek lányaikat kellett rejtegetniük gonosz ösztönök elől.
Igehely: 1Móz 30:1-8, 22-24; Kulcsige: 30:1b „Ezt mondta Jákóbnak: Adj nekem fiakat, mert ha nem, belehalok!”
„Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom” (Zsolt 123:3). Az Ószövetség így mutatja be a gyermek értékét. Természetes kívánság volt, hogy Ráhel gyermekre vágyott, és meddőségében személyiségének csorbulását látta.
Igehely: Péld 20:6-15; Kulcsige: 20:11 „Már egy gyermek tetteiből is fel lehet ismerni, hogy tiszta és helyes-e, amit tesz!”
Századokon át foglalkoztatta a teológusokat, pszichológusokat és gyermeknevelési szakembereket, hogy mit is gondoljunk a gyermekek cselekedeteiről, hogyan kell ezeket minősíteni? Milyen következményei vannak ezeknek a cselekedeteknek?
Igehely: 2Thessz 3:1–12; Kulcsige: 2Thessz 3:4 „Bizalmunk van az Úrban irántatok, hogy amit elrendelünk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni.”
Pál bízott a gyülekezetben, hogy amit kér tőlük, azt meg is fogják tenni. Pálnak való engedelmességükkel az Istennek való engedelmességüket bizonyították. Engedelmességük abban állt, hogy elhatárolódtak a gyülekezetben megjelenő tévtanítástól, és azoktól, akik tétlenül éltek. Abban mutatkozott meg a megbízhatóságuk, hogy ragaszkodtak a Páltól tanultakhoz. Mi elhatárolódunk-e a gyülekezetben megjelenő bűnöktől? Bűnnek tartjuk-e azt, amit az Írás annak tart, vagy igazodunk a mai kor szokásaihoz, elvárásaihoz? Számunkra ki vagy mi a mérce?