Igehely: Jn 3:1-15; Kulcsige: 3:14 „És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie.”
Ha egy üzenetet el akarnak hozzánk juttatni a marketing eszközeivel, minden módszert igyekeznek felhasználni. Hallhatóvá, láthatóvá, ízlelhetővé, tapinthatóvá, jó illatúvá és ízletessé téve, hogy az információ eljutva hozzánk, az általuk kívánt cselekvésre késztessen.
Igehely: Jn 2:23-25; Kulcsige: 2:24 „Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat.”
Jézusnak nincsenek illúziói a személyedet illetően. Jézus nem tud csalódni benned. Nem csalódott a tanítványokban, nem csalódott Júdásban sem. Eközben sajnálattal veszi tudomásul azokat a folyamatokat, melyeken keresztülmész.
Igehely: Jn 2:13-21; Kulcsige: 2:14 „A templomban találta a marhák, juhok és galambok árusait meg az ott ülő pénzváltókat.”
Jézusnak nem önmagában az árúval és a pénzváltással volt problémája. Hanem azzal, hogy ez a szükséges, de nem központi esemény, mondhatni nem lényegi kérdés főszereplővé vált, és a számon kérhető okoknál fogva, mindenki figyelmét elterelte a lényegről.
Igehely: Jn 2:1-12; Kulcsige: 2:11 „Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne.”
Kadarka, Fekete Leányka, Nagyburgundi, Cabernet Sauvignon, Király Leányka. Csak néhány jól csengő erdélyi szőlőfajta, és a belőlük készült bor neve. A történetünk szempontjából lényegtelen fajtamegjelölés mellett, tudjuk, hogy Jézus nem mindennapi módon helyezte az értékes nedűt az asztalra.
Igehely: Jn 1:43-51; Kulcsige: 1:49 „Nátánaél így szólt hozzá: Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel királya!”
Amikor Nátánaél kételkedett Jézus származásának helyét illetőleg, Fülöp ahelyett, hogy elkezdte volna magyarázni az érzéseit, benyomását, tapasztalatát, amit átélt Jézus közelében, csak ennyit mondott: „Jöjj, és lásd meg!” Ezt neked is látnod kell! Személyesen kell meggyőződnöd róla.
Igehely: Jn 1:35-42; Kulcsige: 1:38 „Jézus megfordult, és amikor látta, hogy követik őt, megszólította őket: Mit kerestek? Ők pedig ezt válaszolták: Rabbi – ami azt jelenti: Mester –, hol laksz?”
Hol voltál, mit csináltál a múlt hét pénteken délután 4 óra körül? Azok az időpontok és események, amelyek fontosak számunkra, bevésődnek, amelyek nem fontosak, vagy monoton módon ismétlődnek, nem tulajdonítunk nekik jelentőséget. Elmulasztjuk, vagy megfeledkezünk róla, mert nem volt lényeges.
Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:25 „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.”
A lelki életünkben tudjuk és elismerjük, mint Pál is, hogy a törvény jó. Belenézünk, és látjuk, hogy milyen jónak kellene nekünk is lennünk. De meglátjuk, hogy milyen rosszak vagyunk. Mármint, hogy bennünk lakik a bűn, ami teszi a rosszat, amit én magam nem is akarok tenni, hiszen gyűlölöm, de mégis teszem, bár nem akarom. A bűn törvénye ez. Nem csupán Pál „találtaték” (10.v.) úgy, hanem ő maga „megtalálta” azt a törvényt, hogy csak a rosszra van lehetősége (21.v.) – a bűn megvan benne – (Károli), szó szerint: mellé fekszik, kéznél van.