Igehely: ApCsel 9:26-28, 11:22-30; Kulcsige: ApCsel 11:25 „Barnabás azután elment Tarzuszba, hogy felkeresse Sault. Amikor megtalálta, magával vitte Antiókhiába.”
Barnabásnak egy nagyon különleges szolgálat jutott az Úr munkájában. Róla nem az maradt meg, hogy nagy teológus lett volna, mint Pál, vagy nagy egyházvezető, mint Péter. Ő a hitben kezdőket karolta fel és a gyengéket tudta bátorítani. Amikor Saulus, a keresztyénüldöző megtért, egyedül Barnabás állt mellé és a saját személyével hitelesítette őt a tanítványok és az apostolok előtt. Ez volt az útja annak, hogy valaki, aki olyan múlttal rendelkezett, mint Pál, bekerülhessen az apostoli közösségbe. És milyen jó, hogy volt egy Barnabás, aki vállalta, hogy segíti ezt a frissen megtért, de kétes múlttal rendelkező embert első lépéseiben. Barnabások nélkül ma sem lesznek Pál apostolok a gyülekezeteinkben.
De van még valami, amit megfigyelhetünk Barnabásnál. Amikor később Márk János miatt nézeteltérés támadt közte és Pál között, ő ragaszkodik ahhoz, hogy meg kell adni Márknak a második esélyt is. Ezért felkarolja és munkába állítja őt. A barnabási lelkület bizalmat szavaz az első lépésekben, de kész második esélyt is adni. Te kész lennél-e ilyen szolgálatra?
Ifj. Szivák Emil
Hassunk környezetünkre áldásként!
Igehely: Mt 5:13-16; Kulcsige: Mt 5:16 „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”
Az olvasott Ige a Hegyi Beszéd része, ami a boldogmondások és a törvény magyarázata közé van beékelve. A hívő ember élete áldás: só, hogy ízesítsen, és világosság, hogy mutassa az utat. Istennek ez a célja az életünkkel. Küldetésünket csak akkor töltjük be, ha ezt felvállaljuk és teljes odaszánással megéljük. Így a hegyen épült várost nem lehet majd elrejteni. Ha hegytetőre lettünk felépítve, akkor annak célja van, ezért ne akarjunk folyton elbújni a völgyben. Egy épületnek ott kell állnia, ahova kimérik és lerakják az alapjait. Az Efézus 2:20-ban ezt olvassuk: „Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus”. A fundamentum le van téve, ez a legszilárdabb alap, és csak ezen állva lehetünk biztonságban. Ha rajta akarunk maradni, akkor vállalnunk kell a nyilvánosságot, azt, hogy ezt mindenki látni fogja. Ennek pedig meg kell mutatkoznia a cselekedeteinkben és életvitelünkben, ezért pedig mennyei Atyánkat fogják dicsőíteni.
Ifj. Szivák Emil
Új hozzászólás