Igehely: Jn 8:39-47; Kulcsige: 8:44/b „Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.”
A zsidó vezetők Ábrahám fiainak mondták magukat. Az Úr azzal szembesíti most mégis őket, hogy nem Ábrahám gyermekei, hanem az ördögtől származnak. Mert amiképpen Ő azt cselekszi, amit Atyjától lát, nekik is Ábrahám cselekedeteit kellene cselekedniük, ha valóban az ő fiai.
Igehely: Jn 8:31-38; Kulcsige: 8:32 „Megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.”
Jézus tudta, hogy az ige hallgatása, megértése, befogadása és megtartása segítheti hallgatóit a tanítvánnyá válásban. Az Úr tanítványainak az a kiváltság jutott, hogy megismerjék az igazságot, ami szabaddá teheti őket. Van vélt és valódi szabadság.
Igehely: Jn 8:12-30; Kulcsige: 8:25 „Megkérdezték tehát tőle: Ki vagy te? Jézus így válaszolt nekik: Az, akinek kezdettől fogva mondom magamat.”
Nehéz megértetni valamit olyanokkal, akik szándékosan nem akarják azt megérteni. Az Úr többször is beszélt arról, hogy ki Ő. Ő a világ világossága. Itt a világ szó alatt az emberek világára kell gondolnunk.
Igehely: Jn 8:1-11; Kulcsige: 8:7 „Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.”
A sátoros ünnep véget ért, a zarándokok egy része azonban még Jeruzsálemben maradt. Az Úr ismét a tömegben található. A zavartalan, békés tanítást az írástudók és farizeusok megjelenése szakítja meg, akik egy asszonyt vezetnek Jézushoz, mert házasságtörésen érték.
Igehely: Jn 7:40-53; Kulcsige: 7:50 „Ekkor Nikodémus, aki korábban már járt nála, és közülük való volt, így szólt hozzájuk: Elítéli-e az embert a mi törvényünk, míg ki nem hallgatták, és meg nem tudták tőle, hogy mit tett.”
Különböző vélemények hangzanak el még ma is Krisztus személyéről. A világ a saját bölcsességében nem fogadja el, hogy Jézus Krisztus az a szabadító, akire szüksége van. Ezért tekintenek rá sokszor csupán, mint egy tanítóra. Mások kételkednek benne.
Igehely: Jn 7:32-39; Kulcsige: 7:37 „Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!”
Jézus Krisztus az ünnep utolsó napján egy általános hívást intézett a hallgatók felé. Az élő vizet ígérte azoknak, akik hozzá jönnek. Jól ismerte az ünneplő tömeget. Jól ismerte az emberi szíveket.
Igehely: 1Kir 12:6–16; Kulcsige: 1Kir 12:8 „De ő nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba.”
Isten választott népe sohasem alkotott egységes királyságot. Dávid és Salamon birodalma Júda, Jeruzsálem és Észak-Izráel királyságaiból állt, akik egy rövid időre közös királyt választottak. Dávid családjának dinasztikus öröklését csak Jeruzsálem és Júda ismerte el. Az északi törzsek a Dáviddal kötött szerződés (2Sám 5:3) alapján fenntartották maguknak a királyválasztás jogát. Dávid személye összekovácsolta a népet, Salamont inkább csak elfogadták, de Roboámnak már bizonyítania kellett, hogy népének jólétét és nem saját büszke vágyait fogja szolgálni.