Igehely: Ef 4:11-16; Kulcsige: 4:15 „Hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus.”
Tehát nem csupán a Krisztusban való hit tesz bennünket Isten előtt kedvessé, hanem az erényes élet, szelídség, békesség, egység. Mert a gyülekezet, mint test a Szent Lélek által élhet csupán.
Igehely: Kol 3:12-15; Kulcsige: 3:14 „Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.”
Milyen is az a mindent átölelő szeretet? A római katonák pajzsa olyan volt, hogy amikor a harc közben összeálltak az úgynevezett „teknősbéka” szoros alakzatban, az megvédte őket fentről, és minden oldalról jövő támadásoktól.
Igehely: 2Kor 2:5-11; Kulcsige: 2:8 „Ezért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet.”
Egy alkalommal itt Debrecenben a bemerítésre készülő barátkozó elmondta megtérését. Arra a kérdésre, hogy: mi volt az a dolog, ami miatt felkereste a gyülekezetet és végül megtérésre késztette?
Igehely: 1Kor 4:14-21; Kulcsige: 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”
A legtöbb gondja Pálnak a Korinthusi gyülekezettel volt. Most a beképzeltség, gőg, önteltség, pártoskodás szelleme kerítette hatalmába a gyülekezet egy részét. Az apostol mindezek mögött a lelki felfuvalkodottságot látja.
Igehely: ApCsel 2:41-47; Kulcsige: 2:47a „Dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép.”
Úgy szerettem volna ott lenni az első gyülekezetben, mint tag, mint résztvevője a közösségnek. Szerettem volna látni, milyen volt ott az egymás iránti szeretet, a segítőkészség és az öröm.
Igehely: 1Thessz 4:3-12; Kulcsige: 4:9 „A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket Isten tanított az egymás iránti szeretetre.”
Pál féltő szeretettel és törődéssel érdeklődik a gyülekezet iránt, mert az üldözések miatt komoly próbákon megy át. Timóteus, akit az apostol küldött, hogy hírt hozzon a gyülekezetről, jó hírekkel tért vissza: az üldözések ellenére is hű maradt Jézusban vetett hitéhez.
Igehely: Ézs 25:1–9; Kulcsige: Ézs 25:9 „Ezt mondják azon a napon: Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, hogy megszabadít minket. Itt van az Úr, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának!
Elfáradtál, belefáradtál a mindennapi munkába, harcokba, úgy fizikai, mint lelki síkon? Ne feledd, Isten gyermeke vagy, van remény, van szabadítás! Jézus Krisztus győzött a gonosz fölött, elveszti a halált, letörli a könnyhullatást, eltávolítja népe gyalázatát (8.v.).
Ha még nem vagy Isten gyermeke, ma még van lehetőség dönteni. Amikor megjön az Úr, és magához veszi az övéit, senki sem tud változtatni az állapotán. Adj hálát, ha te is örömmel várod az Urat! Várod-e Urad?