Mindennapi áhítatok

2019. június 2., vasárnap

Igehely: 1Thessz 4:3-12; Kulcsige: 4:9 „A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket Isten tanított az egymás iránti szeretetre.”

Pál féltő szeretettel és törődéssel érdeklődik a gyülekezet iránt, mert az üldözések miatt komoly próbákon megy át. Timóteus, akit az apostol küldött, hogy hírt hozzon a gyülekezetről, jó hírekkel tért vissza: az üldözések ellenére is hű maradt Jézusban vetett hitéhez.

2019. június 1., szombat

Igehely: 3Jn 1-8; Kulcsige: 4 „Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.”

„Nincsen igaz ember egy sem” (Róm 3:10-11). Képzeljünk el egy olyan világot, amelyről azt mondja Isten, hogy egy igaz sem él benne. Hogyan születhetnének ide igazságban járó gyermekek? Csak egy módja van: az újjászületés. János róluk beszél.

2019. május 30., csütörtök

Igehely: Ef 1:16-23; Kulcsige: 1:20b-21 „És jobbjára ültette a mennyekben, feljebb minden méltóságnál és hatalmasságnál, minden erőnél és uralomnál, sőt minden névnél is, amelyet segítségül hívnak, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is.”

A gyermek és a fiúság fogalma nagyon szorosan összefügg a Bibliában. De nem minden esetben bír azonos értékkel. Fiúnak lenni jogot is jelent, méltósággal bír. Jézus Krisztus megosztja velünk ezt a nagy méltóságot. Ha újjászülettél, és az Úr gyermeke vagy, számíthatsz erre!

2019. május 29., szerda

Igehely: Jn 6:5-11; Kulcsige: 6:9 „Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyi embernek?”

„Van itt egy gyermek.” Talán segítségre van szükség, vagy valami feladatot akarunk megosztani vele. De hát csak gyermek! Nagymamám jut eszembe, aki több évtizeden át élt özvegyen egy elég nagy portán. Voltak teendők, amiket ő már kora miatt nem tudott elvégezni.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Zsolt 34:1–11 Kulcsige: Zsolt 34:2 „Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.”

Sokszor úgy érezzük, megszégyenítenek bennünket Dávid zsoltárai. Egy másik szövetségben élt, istenismeretre is kevesebb lehetett, mint nekünk, mégis annyira túlcsordul belőle a hálaadás és az Isten dicsérete, hogy az mindenképp példa számunkra. Te mivel szoktál dicsekedni, kimondva vagy kimondatlanul? „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Lk 6:45b). Be kell látnunk, hogy annyi mindennel megtelik a szívünk, ami nem Isten dicsérete, legyen az akár aggódás, félelem vagy a kívánságaink betöltésére való igyekezet.