Mindennapi áhítatok

2019. július 21., vasárnap

Igehely: 1Pt 3:8-17; Kulcsige: 3:15 „Ellenben az Urat, Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.”

A keresztyén életünk szépsége: megfelelni Isten elvárásainak. Isten igéje magas mércével hozakodik elő minden egyes alkalommal életünkre nézve.

2019. július 20., szombat

Igehely: 2Tim 1:16-18; Kulcsige: 1:18b „És hogy milyen nagy szolgálatokat tett Efezusban, azt te tudod a legjobban.”

Onéziforoszról nem sokat ír az Ige. Mindössze ez a néhány vers szól róla. Annyit azonban tudunk, hogy kitart az evangélium ügye és az Úr szolgája mellett. Az igében világos utalás történik az efézusi viszontagságokra. Rómában is buzgón keresi az apostolt, mert a szíve egybeforrt vele.

2019. július 19., péntek

Igehely: ApCsel 11:19-30; Kulcsige: 11:29 „A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek.”

Isten Lelke felszámolja a berögződött előítéleteket. Testvér lesz a zsidó és görög, magyar és cigány. Az István miatt támadt üldözést az Úr az evangélium ügyének javára fordította. Az evangélium eljut Samáriába, majd az antiókhiai görögökhöz is.

2019. július 18., csütörtök

Igehely: Mt 26:51-57; Kulcsige: 26:53 „Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet?”

Menekülnénk a szenvedéstől, s ha benne vagyunk, kétségbeesetten kapkodunk segítségért. Ezért is követendő az Úr Jézus magatartása. Megalázta magát, engedelmes volt a halálig. Végigjárta a szenvedés útját. Akikkel csodákat tett, rátámadtak. Tanítványai, akik látták életét, elfutottak.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Zsolt 23:1–6; Kulcsige: Zsolt 23:6 „Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.”

Mindenki igyekszik mindent megtenni, hogy megteremtse az otthonát. Ez jó dolog, hogy legyen egy olyan hely, ahol a család megfelelő körülmények között élni tud. E földi otthonunk viszonylag rövid ideig szolgál bennünket, mert maga a földi létünk is rövid.

A hívő ember azonban nem marad otthon nélkül akkor sem, ha távozik e földi létből. A mennyei hazában biztosítva van a lakhatásunk hosszú távra.