Igehely: Zsolt 35:17-28; Kulcsige: 35:17 „Uram, meddig tűröd ezt? Ments meg engem az ordítozóktól, életemet az oroszlánoktól!”
Gyakran szükség van a türelemre a mindennapi életben, szeretteink, munkatársaink, szomszédjaink irányába. Feltesszük néha a kérdést, hogy meddig kell a türelmet gyakorolni? A tanítványoknak is kérdés volt, hogy hányszor kell türelmesen, szeretettel megbocsátani, netán még hétszer is?
Igehely: Zsolt 35:1-16; Kulcsige: 35:7 „Mert ok nélkül vetették ki rám hálójukat, ok nélkül ástak vermet nekem.”
Dávid védőügyvédjéül választja az Urat egy olyan helyzetben, amikor jót cselekedve kell szenvedjen, olyan emberek miatt, akik valamikor nagyon közel voltak hozzá.
Igehely: Ez 34:11-24; Kulcsige: 34:12 „Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon.”
Isten, miután elégedetlen a hűtlen pásztorok tevékenységével, elhatározza, hogy a maga kezébe veszi nyájának gondját, és egyetlen pásztorra, a Dávid utódjára bízza őket. Az Úr Jézus egyik beszédében, utalva erre a feladatára elmondja, hogy Ő a Jó Pásztor (Jn 10:11).
Igehely: Ézs 52:7-10; Kulcsige: 52:10 „Kinyújtotta szent karját az Úr minden nép szeme láttára; meglátják majd mindenütt a földön Istenünk szabadítását.”
A mai világban a modern technika lehetővé teszi, hogy nagyon gyorsan terjedjen az információ. Régen gyorslábú hírvivők továbbították a rájuk bízottakat, sok esetben harcok kimenetelét. Győzelem vagy vereség, szabadság vagy rabság, élet vagy halál, mit fog a hírnök mondani?
Igehely: Jn 12:12-19; Kulcsige: 12:13 „Pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, Izráel Királya!”
Virágvasárnap a felszabadult örvendezés, ünneplés napja. Jól esik olvasni az Igében, hogy az emberek úgy viszonyultak Jézushoz, ahogy mindig is megérdemelte volna. Miért nem hangzottak gyakrabban a dicsőítő szavak? Az ember hajlamos arra, hogy földi szemszögből szemlélje az Isten dolgait.
Igehely: Zsolt 71:1-24; Kulcsige: 71:24 „Nyelvem is mindennap emlegeti igazságodat, mert szégyen és gyalázat érte azokat, akik vesztemre törtek.”
A szavaink erejéről szóló heti sorozatban sok negatív dologról volt szó. Mi lenne méltóbb, minthogy Isten dicsérete jellemezzen minket? Az Ő igéje és munkájáról szóló bizonyságtevés legyen ajkunkon. Emellett pedig embertársainkról pozitívan, építően és méltánylóan beszéljünk.
Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:25 „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.”
A lelki életünkben tudjuk és elismerjük, mint Pál is, hogy a törvény jó. Belenézünk, és látjuk, hogy milyen jónak kellene nekünk is lennünk. De meglátjuk, hogy milyen rosszak vagyunk. Mármint, hogy bennünk lakik a bűn, ami teszi a rosszat, amit én magam nem is akarok tenni, hiszen gyűlölöm, de mégis teszem, bár nem akarom. A bűn törvénye ez. Nem csupán Pál „találtaték” (10.v.) úgy, hanem ő maga „megtalálta” azt a törvényt, hogy csak a rosszra van lehetősége (21.v.) – a bűn megvan benne – (Károli), szó szerint: mellé fekszik, kéznél van.