Igehely: Ef 4:20-32; Kulcsige: 4:23 „Újuljatok meg lelketekben és elmétekben.”
A megtéretlen ember a gonosz hatalma alatt él megromlott gondolkodással, hogy a test minden ácsingózó kívánságát kielégítse. „Többé nem élhettek úgy, mint a pogányok…” (4:17). Itt kezdődik a hívő élet. Ez az első lépés, amikor az ember irányt vált és más úton indul el.
Igehely: Mk 14:1-9; Kulcsige: 14:8 „Azt tette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésemre.”
Az Úr Jézus földi pályafutása végéhez közeledett, s már csak két nap volt a páska ünnepéig. A főpapok és az írástudók, akiknek tanítaniuk kellet volna a népet, nem ismerték fel Jézusban a Messiást, hanem azon tanakodtak, hogyan öljék meg.
Igehely: 2Krón 24:1-16; Kulcsige: 24:4-5 „Ezek után elhatározta Jóás, hogy kijavíttatja az Úr házát. Ezért összegyűjtötte a papokat és a lévitákat, és ezt mondta nekik: Menjetek el Júda városaiba, és gyűjtsetek pénzt egész Izráelben, hogy Istenetek házát esztendőről esztendőre kijavítsák. De siessetek a dologgal! A léviták azonban nem siettek.”
Jóás király hétéves korában kezdett uralkodni Jeruzsálemben. Tapasztalatból is tudjuk, hogy milyen döntésekre képes egy fiatal gyermek, így világossá válik, hogy csak a cím volt az övé, de döntéseket mások hoztak helyette. Jójádá főpap gyámsága alatt válhatott jó királlyá.
Igehely: Lk 2:15-20; Kulcsige: 2:19 „Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta.”
A szívünk az a központi szervünk, ahonnan kiindul minden élet. Amit oda beengedünk, hatással lesz jellemünkre, viselkedésünkre. A zsoltáros azt mondja: „Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” Máriát is ez a lelkület jellemezte.
Igehely: 2Kir 13:20-21; Kulcsige: 13:21 „Éppen akkor temettek egy embert, de amikor meglátták a rablócsapatot, belökték azt az embert Elizeus sírjába, és elmentek. Az az ember pedig hozzáérve Elizeus teteméhez, életre kelt, és talpra állt.”
Egy érdekes történetet olvastunk ma a Bibliából. Elizeus Isten hű szolgája volt, mindenben Isten akaratát követte, de mikor befejezte rábízott feladatait, Isten magához szólította. Egy év múlva, egy számunkra ismeretlen ember meghalt, akit épp temetni készülnek.
Igehely: 1Móz 50:22-26; Kulcsige: 50:24 „Azután József ezt mondta testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonyosan rátok tekint, és majd elvezet benneteket ebből az országból arra a földre, amelyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.”
Isten gondoskodó szeretete abban nyilvánult meg, hogy József testvéreinek gonoszságát jóra fordította. Azok irígységből eladták, Isten pedig épp az ő megtartásukra rendelte Józsefet Egyiptom gondviselőjévé.
Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”
„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?