Mindennapi áhítatok

2020. január 20., hétfő

Igehely: Mt 6:19-24; Kulcsige: 6:24 „Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”

A mammonnal minden nap szembe találkozik az ember. Az arám nyelvből ránk maradt kifejezés gazdagságot, ugyanakkor megbízhatót és szilárdat is jelent. Amikor a biztonságos megélhetést jelentő gazdagság lesz úrrá az életemben, már nem lehetek az Isten szolgája.

2020. január 19., vasárnap

Igehely: Mt 6:16-17; Kulcsige: 6:16 „Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat.”

A böjtölésről, mint kegyes cselekedetről sokfelé tanít a Biblia. Jézus maga is gyakorolta a böjtölést, és soha nem vonta kétségbe annak fontosságát és értékét. Mégis miért van az, hogy annyira hanyagoljuk annak gyakorlását?

2020. január 18., szombat

Igehely: Mt 6:5-15; Kulcsige: 6:7 „Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg.”

Az imádság a legmeghittebb dolog a világon. Az imádság Isten és az imádkozó találkozása, beszélgetése. Az imádságban nem a szavak fontosak, hisz nem kell hosszú névsort vagy kérvényt benyújtani Istennek. (8v.) Az Úr imája példa imádság, amelyben van megszólítás, kérés és záradék.

2020. január 17., péntek

Igehely: Mt 6:1-4; Kulcsige: 6:4 „Hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.”

Az adakozásban nem a kéz cselekvésén van a hangsúly, hanem azon, hogy közben, mit gondol a szív. Három lehetőség van. Az első, amikor az emberek elismerésére vágyunk, farizeusi módon. (Jn 5:44) A másik, amikor megőrizzük ugyan névtelenségünk, de titokban gratulálunk magunknak.

2020. január 16., csütörtök

Igehely: Mt 5:38-48; Kulcsige: 5:44 „Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket.”

Az Úr Jézus nem az üldözötteket mondja boldognak, hanem azokat, akiket az Igazságért, a Krisztusban való hitért, az evangéliumért, a biblikus életvitelért üldöznek. Hogyan lehet örülni, amikor megvetésben van részünk, és bántalmazás ér?

2020. január 15., szerda

Igehely: Mt 5:33-37; Kulcsige: 5:37 „Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.”

Az Úr Jézus idejében az eskü elveszítette komoly, szent jellegét, mert az élet minden területén használták. Esküvéssel igazolták magukat az emberek. Szavaink hitelvesztését azonban nem hozza helyre az esküdözés. Igazmondásunkat cselekedeteink igazolhatják. Beszédünknek ereje van.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Lk 2:1–7; Kulcsige: Lk 2:7 „És megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.”

Karácsonykor eszünkbe jutnak szeretteink, ismerőseink. Isten is gondolt reánk, és elküldte Fiát a mi világunkba: „hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért” (1Kor 9:15). Isten jóságáról, szeretetéről tanúskodik: „Leszállott a mennyei fényből, elhagyta a dicső hazát, hogy széttörhesse rabbilincsünk, hogy hintsen az éjbe sugárt” (ÚHH 499).