– Jn 19:25–27; Kulcsige: Jn 19:27 „Azután így szólt a tanítványhoz: Íme, a te anyád! És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány.”
Jézus Krisztus nem csupán egy virágcsokor átadásával fejezte ki szeretetét (habár övé a mező minden virága) édesanyja és minden ember felé, hanem abban, hogy önmagát adta a bűnösökért. Jézus a kereszten – Isten legnagyobb szeretetét és gondoskodását láthatjuk ebben, amit a világnak adhatott.
Igehely: Mt 23:37–24:2; Kulcsige: Mt 24:2 „Ő azonban így szólt hozzájuk: Látjátok mindezt? Bizony mondom nektek, nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.”
Úgy érezzük, hogy Jézus könnyes szemmel mondja ezeket a szavakat. Siratja Jeruzsálemet és a népét. Annyira fájdalmas neki, hogy elutasítják Isten irgalmát, kegyelmét, amit mutat a Fiában, Jézus Krisztusban. Inkább bíznak a vallásukban, a templomukban.
Igehely: Mt 23:29–36; Kulcsige: Mt 23:33 „Kígyók, viperafajzatok! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől?”
A farizeusok és Jézus közötti ellentét kicsúcsosodik, amikor Jézus – miután képmutatóknak, bolondoknak és vakoknak nevezte őket – végül azt mondja a farizeusoknak: kígyók, viperafajzatok! Igazából ezzel arra utal, hogy a hazugság atyjától származnak (Jn 8:44).
Igehely: Mt 23:16–28; Kulcsige: Mt 23:27 „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal.”
Jézus beszédében nyilvánvalóan halljuk és érezzük a szíve fájdalmát az izráeli szellemi vezetők miatt, mert azok képmutatók, bolondok, vakok. Nem csupán megfeddi őket, hanem kihangsúlyozza, hogy mennyire eljátszották a szellemi felelősségüket.
Igehely: Mt 23:1–15; Kulcsige: Mt 23:13 „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni.”
Miközben egyre közelebb jutunk az evangélium végéhez, egyre élesebbé is válik a Jézus és a farizeusok közötti szembesítés. Ők keresik a lehetőséget, hogy kivégezzék őt, Jézus pedig egyre nyilvánosabban bebizonyítja a képmutatásukat. Főleg ebben a fejezetben, amiben a hétszeres Jaj nektek!
Igehely: Mt 22:41–46; Kulcsige: Mt 22:45 „Ha tehát Dávid Urának nevezi őt, miképpen lehet a fia?”
Miután Jézus választ adott a farizeusok kísértő kérdésére, most ő kérdez valamit tőlük. Nem azért, mert vissza akar vágni, hanem azt szeretné elérni, hogy a szemük megnyíljon az Isten Fia előtt, hogy elismerjék, hogy ő a régóta várt Messiás.
Igehely: ApCsel 18:24–28; Kulcsige: ApCsel 18:24 „Eközben Efezusba érkezett egy Apollós nevű alexandriai származású zsidó férfi, aki ékesen szóló és az Írásokban jártas ember volt.”
November elseje a mindenszentek napja. Egy emléknap, amikor az előrement üdvözült lelkekre gondolunk. Hatalmas hála lehet a szívünkben, hogy ma is még van lehetőség a megtérésre, az üdvözülésre.