Igehely: Mt 7: 12-14; Kulcsige: 7:13 „Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak.”
A közlekedésben a lehető legegyenesebb és legszélesebb utat választjuk, mert az biztonságos és kockázatmentes. Ez a hozzáállásunk sokszor a lelkünk esetében is. „Ha a többség azt teszi, akkor az valószínűleg helyes is” – gondoljuk. Az Istennel való járás pedig ma is a szoros kapunál kezdődik.
Igehely: Mt 7:7-11; Kulcsige: 7:8 „Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.”
Földi életünk legnagyobb lehetősége áll előttünk: egy kitöltetlen csekk! Tett-e valaha valaki ekkora ígéretet nekünk? Mégis miért vonatkozik ránk is Jakab megállapítása: „nem kapjátok meg, amit kértek”. Az Úr Jézus három igével fejezi ki az imádság cselekményét: kérés, keresés, zörgetés.
Igehely: Mt 7:1-6; Kulcsige: 7:6 „Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket.”
Erről az igéről Roboám, Júda királya jutott az eszembe, aki a templom elrabolt arany kincseit rézzel helyettesítette (2Krón 12). Az apja által készített arany eszközöknek csak a csillogása maradt meg, de nem az értéke. A kutyáknak az Isten népe szentségére fáj a foguk, mondja ez az igevers.
Igehely: Mt 6: 25-34; Kulcsige: 6:27 „Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is?”
Visszatekintve életemre, elmondhatom, hogy a legtöbbet aggódásommal bántottam mennyei Atyámat.
Igehely: Mt 6:19-24; Kulcsige: 6:24 „Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”
A mammonnal minden nap szembe találkozik az ember. Az arám nyelvből ránk maradt kifejezés gazdagságot, ugyanakkor megbízhatót és szilárdat is jelent. Amikor a biztonságos megélhetést jelentő gazdagság lesz úrrá az életemben, már nem lehetek az Isten szolgája.
Igehely: Mt 6:16-17; Kulcsige: 6:16 „Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat.”
A böjtölésről, mint kegyes cselekedetről sokfelé tanít a Biblia. Jézus maga is gyakorolta a böjtölést, és soha nem vonta kétségbe annak fontosságát és értékét. Mégis miért van az, hogy annyira hanyagoljuk annak gyakorlását?
Igehely: Ézs 65:16-25; Kulcsige: Ézs 65:17 „Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe.”
A teremtő Isten vágya az, hogy kapcsolatba kerüljön és kapcsolatban maradjon az emberrel. Ennek a kapcsolatnak ő maga a kezdeményezője. Először egy népet választott ki magának, parancsolataival körülírva azt az utat, amelyen megáldhatja őket. Ezt az áldást tapasztalták is mindaddig, míg le nem tértek az útról, és más istenek felé nem fordultak. Végtelen türelemmel tárta ki kezét számtalanszor a nép felé, aki nem akarta elfogadni őt...